Majd jó lesz

Kezd bajom lenni a könyvekkel. Mármint az irodalommal. Régen egy csomót olvastam, most meg nem.

A világ se nagyon bátorít. A héten meghalt Esterházy. Kigyulladt egy könyvesbolt a Rákóczi utcán. Terror. Ilyesmi.

De nem, ennél sokkal régebb óta megy ez a szar. Van bennem valamiféle távolságtartás, vagy még durvább: valami viszolygás. Igen, ez a jó szó. Mint amikor nem csak nem hat a drog, de utálod a drogot is, magadat is, azt is, aki valaha kitalálta. Bővebben…

Reklámok

2015 – Évérték, olvasási entrópia

Történt rengeteg jó dolog 2015-ben, de persze én nem lennék én, ha nem lenne mellette egy óceánnyi Sturm und Drang is, valahogy éppen olyan arányban, hogy semmiféleképpen ne legyen egyszerű értékelni ezt az évet. Legyen hát a szokásos lista-struktúra.
Bővebben…

Vita az irodalomoktatásról – válasz Orbán János Dénes cikkére

Van ez a vita, hogy az irodalomoktatást meg kell változtatni, és előkerült a gondolat, hogy a klasszikusokkal van esetleg a baj, és ebbe a beszélgetésbe szállt be Orbán János Dénes egy esszével, amelyet teljes egészében fogok ide bemásolni és tételesen megvitatni. Elnézést a Magyar Időktől, de a korrektség jegyében az eredeti szöveg itt kattintható: Nem a klasszikusokat kell kicserélni, amire pedig OJD reflektál, az meg ez volt: Jókaival és Berzsenyivel csak kínozzuk a gyerekeinket

Na most: nem azért ezt az írást választottam a vita miatt, mert nem értek egyet vele (több helyen nem értek egyet vele, néhol igen), hanem azért, mert retorikáját leegyszerűsítőnek, fekete-fehérnek tartom, és szeretném, hogy aki az írást olvasva kényelmesen bólogatott, legalább az ellenérveket ismerje. Bővebben…

Nyolcasok, másodszor

Első kötetem, a Nyolcasok 2013-ban jelent meg, és nem kellett neki nyolc hónap, hogy teljesen elfogyjon. Jelentem, a FISZ elintézte a második kört, így a Könyvhéten (most hétvégén) a FISZ standjánál meg lehet venni, illetve a FISZ-től lehet rendelni is. Bővebben…

Nem, Max nem buta

Van az a szituáció, amikor egy nagy, hangos, provokatív vélemény megjelenik az interneten egy mű ellen, hogy nyáladzó védelmezők ezrein lehessen röhögni – egyike leszek ezeknek most. Nem azért, mert az ellentétes véleményt nem tűröm, hanem azért, mert a butaság címkéjét bőkezűen osztogatni rendkívül veszélyes kommunikáció. Bővebben…

Kolosszus

Már majdnem készen áll, tehát itt az ideje egy hivatalos regénybejelentésnek. Akár kiadóhoz kerül, akár magán- / e-könyves kiadásban tesszük közzé, létezni fog. Társszerző is van, mivel ez egy ötletelős párbeszédből alakult azzá, ami, de a keletkezéstörténetéről még nem beszélnénk túl sokat. Megjegyzem, a Farkas Balázs nem azonos más Farkas Balázzsal, mint én, és a Molnár Imre sem azonos jelenleg bármilyen formában ismert Molnár Imrével. M’kay? Bővebben…

Válasz a “Hogyan nyerjük el a Móricz-ösztöndíjat?” c. tárcára

Az Irodalmi Jelen közölte Boldog Zoltán oknyomozó tárcáját arról, hogy vajon hány bré elé kell betérdelni egy fiatal írónak, hogy elnyerje a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj™-at, hogy aztán a vállveregetés után szerencsés nyertesünk leugorjon fél évre Santa Maria di Leuca partjára, koktélt iszogasson, majd egy részeges hajnalon összeöklendezzen egy negyven oldalas szabadverset, amelyet odavetvén a kurátorok asztalára azt mondhassa: “Dolgoztam. Ébresszetek fel, ha megkaptam a József Attilát is.” Bővebben…

Újév

Történtek dolgok az elmúlt hetekben, amelyek arra utaltak, hogy ez az év egészen radikális változásokat hozhat az életemben és környezetemben, és ez be is igazolódott. Persze, a változások egy része nem egészen derűs. Bővebben…