Újra egész

Kezdjük elölről.

Esős idő van, január közepe. Majdnem mindenki megírta már a saját évösszefoglalóját, én halogattam, rendbe kellett tenni ezt a honlapot (az életet, stb.) – úgy döntöttem, egyelőre elrejtek minden régi bejegyzést*, és egy kicsit aktívabb, személyesebb teret alakítok ki itt (meglátjuk, mennyire futja majd)**.

Nyilván, a közösségi média ideig-óráig elszórakoztatott***, tette a dolgát, de már elég, elég az odavetett, slendrián egysorosokban való kommunikációból, itt az idő újra egész mondatokat írni, mert az írás valójában rendrakás, és oltári nagy itt a rendetlenség. És híreket is akarok majd adni magamról, szertelenül elmélkedni erről-arról, ezek nem férnek el két bekezdésben.

Egyelőre egy kis helyzetjelentés.

x

Két új könyvem jelent meg 2022-ben, és ahogy az már lenni szokott, olyankor jelentek meg, amikor már mindenki téli vakációra indult. Ezek a könyvek tehát olyasformák, mint én: csendben, mogorván húzódnak el a többiektől.

Az egyik, A következmények novelláskötet, nem kevesebb, de nem is nagyobb elődjeinél, olyan helyzetekről és létállapotokról szóló novellák vannak benne, amelyek már túlmutatnak az Ugatás-ban összegyűjtött egymást kerülő párbeszédeken is, ezek már egymást kerülő létezések történetei, a szereplők talán már nem is ugyanazon a valóságon osztoznak.

A La morte gyászról és halálról szól, folytatja a Lu purpu-t, de a feje tetejére is állítja – mindig úgy gondoltam, ha valamihez valaha is folytatást írok, úgy csinálom, hogy teljesen más legyen, mégis hasonló. Egyelőre a bolti forgalomban még nem nagyon mutatkozik, de lassan felbukkan, a nyomdából már decemberben kijött.

Örülnék, ha ezek a könyvek nem maradnának teljesen árnyékban. Rájuk nyomja a bélyegét ez a bezártság és zavartság, ami mostanában ment, nem sok idő volt kidolgozni, megtervezni őket, pánikszerű kilélegzések inkább, mint alapos meditációk – de mint mások rámutattak, talán emiatt is jobb korlenyomatok, vagy legalábbis jobb személylenyomatok. Remélem, ezekről lesz alkalmam beszélni egy-egy könyvbemutató alkalmával, meglátjuk.


Akárhogy is, 2022 töménynek érződött, még ha sok dolog nem is történt. Év elején a King Arthur: Knight’s Tale játék és a hozzá tartozó Chronicles of Avalon antológia töltötték ki az időm nagy részét (utóbbihoz két angol nyelvű dark fantasy novellával és az egész projekt menedzselgetésével járultam hozzá). Aztán Kalapos Éva Veronika, Kleinheincz Csilla, Komor Zoltán mellett (combo breaker) én is benne voltam abban az írókvartettben, amely A számnevek helyesírása című egregóra-novellát hozta létre az Irodalmi Szemlének. A két könyvem szerkesztése mellett már csak egy novellára futotta a második félévben: a Tündöklése és bukása a The Black Aether kilencedik lapszámában jelent meg.

Cikkeket továbbra is írtam, újabban az Epik.hu felületére, az évértékelőmet hoznám csak át, emitt. Kedvenc izék, meg micsodák. Előfordultam továbbá az Entropláza és a jó öreg SFmag felületein is, mértékkel, illetve két könyvkritikámat lehozta az ÉS (Moskát Anita és Böszörményi Márton könyveiről).

x

A jövőbeli terveim ködösek, hajlamos vagyok dolgokat ígérni, amelyekből semmi sem lesz, így nem is spekulálnék arról, mi következik. Összeraktam egy horror-novelláskötet vázát (kétszáz és háromszáz oldal közé lőttem be, szóval nem is olyan nyeszlett, mint az eddigiek), egy-két hasonlóan testes esszékötetet, de egyiket sem tudtam eladni, talán csak úgy kiszaladnak majd az éterbe egy szürke PDF-ben, de még valószínűbb, hogy a fiókban maradnak. Igazából mindegy, sok újdonság egyikben sincs, leginkább gyűjtések, leporolások. Nem különösebben aggaszt már a regényírás sem, nem érzem magaménak, inkább érzem gyártásnak, ha ennek ugyan van értelme. Persze, nem zárkózom el attól, hogy valamelyik félbehagyott dögön esetleg végigkínzom magam egy delíriumos hétvégén, tudok én olyat is. Dolgozom játékokon, képregényen, szövegeken, ahogy jön. Ami igazán létre akar jönni, az létre fog jönni, a többit meg félredobom, egyszerűen túl nagy teher ennél komolyabban venni a dolgot, legalábbis az életemnek ebben a szakaszában.

Egyéb? Tulajdonképpen semmi. Minden oké. Csak a szokásos naiv remények. Ne legyen háború, járvány, etc. Legyen minden újra egész.

Legyetek jók. Olvassatok jókat.

x

* Van egy olyan ambícióm, hogy régi és új blogbejegyzésekből, naplójegyzetekből összeollózok valamiféle nagyobb énszöveget, de hogy publikus lesz-e, azt nem tudom. Amit viszont mások is jeleztek, hogy illene megtartani, azok az írástechnikával vagy publikációs lehetőségekről szóló bejegyzések – ezek már elavultak, de talán egy írástechnikai és íróbátorító szekciót valahol mégiscsak kialakíthatok.

** Ez a honlap még mindig (és ki tudja meddig) átalakítás alatt, egyszerűen nem bírok megmaradni egy szervezési elvnél.

*** Angolul (ritkábban magyarul) még el-elcsivitelek Twitteren, de Facebookon rendszertelenebbül vagyok jelen, Instagramon csak pillanatfelvételeket mutatok az életemből, illetve a The Black Aether Discord-szerverén is meg lehet időnként találni. Patreonon (havi egy bejegyzéssel) takaréklángon ég egy kis adományzseb, hogy legalább ezt a honlapot és egyéb írós kiadásaimat finanszírozni tudjam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s