Megvagyok

Idén még nem írtam blogbejegyzést. Nem mintha ez lenne a fő profilom, ergo nem mintha ez lenne a fő probléma.

Nagyobb gond, hogy tavaly decemberben írtam utoljára hosszabb fikciót (egy kisregényt, amit be is fejeztem), viszont nagyjából február óta nem írtam egy novellát sem, és az elmúlt fél évben rutinosan igyekeztem kihúzni magamat mindenféle irodalmi tevékenységből, azzal a szándékkal, hogy végleg kihátrálok az egészből. Bővebben…

2016

Szóval ülsz a monitor előtt, nézed a rosszabbnál rosszabb híreket, a fejedet ingatod, aztán lejjebb görgetsz a faladon egy sokszázadik mémre, amely szerint 2016 a legrosszabb év. Na ja. Hadd ne mondjam, miért tényleg szar minden. Megy a háború, a politikusok pofátlanabbak mint valaha, egymást utálja boldog-boldogtalan, jön a Trump meg a krampusz, Zack Snydert még nem küldték nyugdíjba, sőt SŐT még a kedvenc sztárjaidat is sorra aratta a kaszás. Szóval bólogatsz, hogy ez az év ez egy termonukleáris szar. Bővebben…

A Nyolcasok vége (2010-2016)

Pontosan három évvel ezelőtt írtam alá a Fiatal Írók Szövetsége kiadói szerződését a Nyolcasok megjelenésével kapcsolatban. Ez volt az első könyvem, és mivel ebben a három évben nem jelent meg második, továbbra is ez a magnum opus az irodalmi karrieremben, ami elég ciki, tekintve, hogy az írással én magam nem álltam le. Bővebben…

Majd jó lesz

Kezd bajom lenni a könyvekkel. Mármint az irodalommal. Régen egy csomót olvastam, most meg nem.

A világ se nagyon bátorít. A héten meghalt Esterházy. Kigyulladt egy könyvesbolt a Rákóczi utcán. Terror. Ilyesmi.

De nem, ennél sokkal régebb óta megy ez a szar. Van bennem valamiféle távolságtartás, vagy még durvább: valami viszolygás. Igen, ez a jó szó. Mint amikor nem csak nem hat a drog, de utálod a drogot is, magadat is, azt is, aki valaha kitalálta. Bővebben…

Vita az irodalomoktatásról – válasz Orbán János Dénes cikkére

Van ez a vita, hogy az irodalomoktatást meg kell változtatni, és előkerült a gondolat, hogy a klasszikusokkal van esetleg a baj, és ebbe a beszélgetésbe szállt be Orbán János Dénes egy esszével, amelyet teljes egészében fogok ide bemásolni és tételesen megvitatni. Elnézést a Magyar Időktől, de a korrektség jegyében az eredeti szöveg itt kattintható: Nem a klasszikusokat kell kicserélni, amire pedig OJD reflektál, az meg ez volt: Jókaival és Berzsenyivel csak kínozzuk a gyerekeinket

Na most: nem azért ezt az írást választottam a vita miatt, mert nem értek egyet vele (több helyen nem értek egyet vele, néhol igen), hanem azért, mert retorikáját leegyszerűsítőnek, fekete-fehérnek tartom, és szeretném, hogy aki az írást olvasva kényelmesen bólogatott, legalább az ellenérveket ismerje. Bővebben…

Nyolcasok, másodszor

Első kötetem, a Nyolcasok 2013-ban jelent meg, és nem kellett neki nyolc hónap, hogy teljesen elfogyjon. Jelentem, a FISZ elintézte a második kört, így a Könyvhéten (most hétvégén) a FISZ standjánál meg lehet venni, illetve a FISZ-től lehet rendelni is. Bővebben…

Nem, Max nem buta

Van az a szituáció, amikor egy nagy, hangos, provokatív vélemény megjelenik az interneten egy mű ellen, hogy nyáladzó védelmezők ezrein lehessen röhögni – egyike leszek ezeknek most. Nem azért, mert az ellentétes véleményt nem tűröm, hanem azért, mert a butaság címkéjét bőkezűen osztogatni rendkívül veszélyes kommunikáció. Bővebben…