Blog

Mozdulni sem lehet már tőlük, de azért csak hordom haza őket. Mások kidobják, én viszem. Gondolom, egy nap én is Umberto Eco akarok lenni, hosszú, ráérős Scorsese-snittben sétálni a tömött polcok között. “Könyvekkel teli polcok” → A teljes bejegyzés megtekintése

Kezdjük elölről.

Esős idő van, január közepe. Majdnem mindenki megírta már a saját évösszefoglalóját, én halogattam, rendbe kellett tenni ezt a honlapot (az életet, stb.) – úgy döntöttem, egyelőre elrejtek minden régi bejegyzést*, és egy kicsit aktívabb, személyesebb teret alakítok ki itt (meglátjuk, mennyire futja majd)**.

Nyilván, a közösségi média ideig-óráig elszórakoztatott***, tette a dolgát, de már elég, elég az odavetett, slendrián egysorosokban való kommunikációból, itt az idő újra egész mondatokat írni, mert az írás valójában rendrakás, és oltári nagy itt a rendetlenség. És híreket is akarok majd adni magamról, szertelenül elmélkedni erről-arról, ezek nem férnek el két bekezdésben.

Egyelőre egy kis helyzetjelentés. “Újra egész” → A teljes bejegyzés megtekintése