Blog

Egészen ártalmatlanul indult a dolog: Az elmés, nemes Don Quijote 2011-es, körülbelül 450 oldalas, Európa Diákkönyvtár-változatát húztam le a polcomról (párszáz forintért vettem annak idején, jó üzletnek tűnt). Arra gondoltam, ideje megismerni magát a könyvet, még akkor is, ha már többé-kevésbé úgy hittem, ismerem a történetet. Úgy számoltam, pár nap alatt letudom, és megyek tovább a dolgomra.

Nem így lett.

“Don Quijote” → A teljes bejegyzés megtekintése

Úgy vallom, évértékelőt érdemes az év utolsó napjára hagyni – így, téli szünetben szoktak meglendülni igazán a dolgok, kapkodva csak még egy könyvet, csak még egy filmet, csak még egy szörnyű gyászhírt, und so weiter. Érdemes az év utolsó napjára hagyni az ilyesmit már csak azért is, hogy legyen időnk elfelejteni botlásainkat és kínos melléfogásainkat is, maradjon a lencse.

“2023” → A teljes bejegyzés megtekintése

Még tavaly novemberben szerettem volna kiadni egy e-könyvet, ami a kötetekbe eddig nem került novelláimat és egyéb írásaimat gyűjti össze, de túl sok munka volt vele. Most készült el, vagyis inkább eddig bírtam vele dolgozni. 168 oldal, az igazán szörnyű dolgaimat nem raktam bele, de azért készüljön mindenki, hogy huszonévesen írt dolgaim is vannak benne. Egy kis időutazás, hm?

A könyv címe: Citera és más elveszett történetek.

Fülszöveg:

Mi lapul a fiók mélyén? Van itt minden: rozsdás citerahúrok, egy szál cigaretta, egy régi ezüstpengő, paszta, papirusz, szálka, egy lufi és egy ceruza, jegyzőkönyv, néhány apró kavics. Talált tárgyak gyűjteménye, kiadatlan és túl régen kiadott novellák, karcok, sehová sem sorolható szövegfurcsaságok. Ők kerültek most elő.

A Moly-oldal hamarosan felkerül, a borító így néz ki:

Innen letölthető.

Bár szívesen osztom meg ezeket a dolgokat mindenkivel, az ingyenes dolgok is sok energiát emésztenek fel, így aki szeretne támogatni havonta egy (instant) kávé árával, látogasson el a Patreon-oldalamra, időnként oda is felteszek ezt-azt.

Jó olvasást!

Mozdulni sem lehet már tőlük, de azért csak hordom haza őket. Mások kidobják, én viszem. Gondolom, egy nap én is Umberto Eco akarok lenni, hosszú, ráérős Scorsese-snittben sétálni a tömött polcok között. “Könyvekkel teli polcok” → A teljes bejegyzés megtekintése

Kezdjük elölről.

Esős idő van, január közepe. Majdnem mindenki megírta már a saját évösszefoglalóját, én halogattam, rendbe kellett tenni ezt a honlapot (az életet, stb.) – úgy döntöttem, egyelőre elrejtek minden régi bejegyzést*, és egy kicsit aktívabb, személyesebb teret alakítok ki itt (meglátjuk, mennyire futja majd)**.

Nyilván, a közösségi média ideig-óráig elszórakoztatott***, tette a dolgát, de már elég, elég az odavetett, slendrián egysorosokban való kommunikációból, itt az idő újra egész mondatokat írni, mert az írás valójában rendrakás, és oltári nagy itt a rendetlenség. És híreket is akarok majd adni magamról, szertelenül elmélkedni erről-arról, ezek nem férnek el két bekezdésben.

Egyelőre egy kis helyzetjelentés. “Újra egész” → A teljes bejegyzés megtekintése