Kategória: Uncategorized

1. Ki A párizsi Notre Dame főszereplője?

Tudom, költői kérdés. A regények akár madártávlatból, akár közelről követhetnek több szereplőt, a narratíva megteheti, hogy egyvalakire tapad több száz oldalon keresztül, de azt is, hogy ide-oda ugráljon nézőpontok között. Victor Hugo regénye sokszereplős történet, amely négy évszázaddal megírása előtt játszódik. Értsd: mindenki halott – de ki éli túl a történet keretét, ki ér tragikus véget, ki lép ki a történetből ép bőrrel, netán boldogan? (Spoiler: a kecske.) “A párizsi Notre Dame – 1482” → A teljes bejegyzés megtekintése

Gondolom, feltűnt, hogy sokszor szólalok fel a generatív AI (úgynevezett “mesterséges intelligencia”, azaz parancsszavak alapján, gépi tanulási módszerrel létrehozott képi és szöveges anyagok) használata ellen, anélkül, hogy részletesebben belemennék – és talán emiatt merülnek fel még mindig értetlenkedések, ellenérvek, győzködések.

Oké, menjünk bele, miért gondolom azt, amit gondolok, és ki is mondom a lehető legteljesebben és leghatározottabban ezt a központi gondolatot:

A generatív AI-nak semmi keresnivalója a művészetekben, sem határterületein (sem általánosságban a nyílt interneten, ha szigorú akarnék lenni). Ha te olyan kulturális terméket állítasz elő, ami ezeket a technológiákat használja, legyen szó bármilyen hiánypótló könyvről, vagány játékról, eseményről, ezek marketinganyagairól: egész egyszerűen nem fogok neked pénzt adni.

Szóval, miért gondolom ezt, és mi a válaszom az ellenérvekre? “Mesterséges interferencia” → A teljes bejegyzés megtekintése

Hallöchen! Rég találkoztunk. Három hónapja volt utoljára itt bejegyzés, másfél éve jelent meg utoljára novellám, három éve jelent meg utoljára könyvem. Arra gondoltam, most kell felszámolni a csendet. Most kell csak igazán bátorság azt mondani: nem mentem nyugdíjba. (Kedves paraziták, o-é, ti-áh, bzzi-bzzu, quah.)

Szóval mi kerül a kondérba 2025-ben?

– “Amit 2025 hoz (és visz)” → A teljes bejegyzés megtekintése

I.

Nem tudom legyűrni ezt az érzést, hogy nem imaginárius jelenségről van szó. A pszichológiai olvasatokat is nehezen tudom elfogadni. Ez a dolog azt akarja, hogy higgyek a természetfelettiben.

“Fantasyirodalom és a „másik hely” feldolgozásának kísérlete (gondolatok a Piranesi után)” → A teljes bejegyzés megtekintése

Minket is lesokkolt a tegnap délután történt incidens – az újságok valamiért vonakodnak balesetnek hívni, pedig szerintem helyénvaló kifejezés.

Tudni kell rólam, hogy nem rajongok a sportért, nem szoktam követni ezeket az eseményeket, nem is értek hozzájuk, szóval előre is elnézést az esetlegesen helytelenül írt kifejezésekért. “Gondolatok a 2024-es nyári olimpiai játékokon történt cselgáncsbalesetről” → A teljes bejegyzés megtekintése

Napok óta nem találom a szavakat.

Úgy alakult, hogy két díjat is elvitt az Átváltozások 1. képregényantológiában megjelent Apró és nagy dolgok: az Alfabéta-díjat és a Futaki-díjat. Ugyanezzel a lendülettel sajnos egyik díjátadóra sem sikerült eljutnom. A beszéd valóban elmaradt. Talán nem kell meglepődni, elvégre egyik személyiségjegyem, hogy nehezen szólalok meg. Késve, lassan, sután. Egy dolgot persze megtehetek. Köszönetet mégiscsak mondhatok. Valahogy így: köszönöm. “Elmaradt beszéd” → A teljes bejegyzés megtekintése

Vannak a Kísértóiak, akiket megfertőzött egy Mikosz nevű isten. Elég csak belélegezni, terjed, mint a lepra. Mit okoz Mikosz jelenléte a szervezetben? Meggyógyítja az embereket mindeféle betegségtől. Azután suttogni kezdi galaxisagyú titkait, amelynek köszönhetően gyors technológiai fejlődés indul meg a környéken. Megszűnnek a párkapcsolatok, az egész egy nagy, szerető közösséggé válik. A legtöbben imádják a dolgot, sőt imádják imádni. És néha, teljesen véletlenszerűen, az érintett emberek közül néhányan csak úgy a semmiből elkezdenek megistenülni, avagy szétolvadni, testhorror-szétplaccsanni, egymásba gabalyodni. Ha engem kérdeztek… pretty fucking good deal. Két kilóval kérek. “Alvilági szövedék” → A teljes bejegyzés megtekintése

Egészen ártalmatlanul indult a dolog: Az elmés, nemes Don Quijote 2011-es, körülbelül 450 oldalas, Európa Diákkönyvtár-változatát húztam le a polcomról (párszáz forintért vettem annak idején, jó üzletnek tűnt). Arra gondoltam, ideje megismerni magát a könyvet, még akkor is, ha már többé-kevésbé úgy hittem, ismerem a történetet. Úgy számoltam, pár nap alatt letudom, és megyek tovább a dolgomra.

Nem így lett.

“Don Quijote” → A teljes bejegyzés megtekintése

Úgy vallom, évértékelőt érdemes az év utolsó napjára hagyni – így, téli szünetben szoktak meglendülni igazán a dolgok, kapkodva csak még egy könyvet, csak még egy filmet, csak még egy szörnyű gyászhírt, und so weiter. Érdemes az év utolsó napjára hagyni az ilyesmit már csak azért is, hogy legyen időnk elfelejteni botlásainkat és kínos melléfogásainkat is, maradjon a lencse.

“2023” → A teljes bejegyzés megtekintése

Még tavaly novemberben szerettem volna kiadni egy e-könyvet, ami a kötetekbe eddig nem került novelláimat és egyéb írásaimat gyűjti össze, de túl sok munka volt vele. Most készült el, vagyis inkább eddig bírtam vele dolgozni. 168 oldal, az igazán szörnyű dolgaimat nem raktam bele, de azért készüljön mindenki, hogy huszonévesen írt dolgaim is vannak benne. Egy kis időutazás, hm?

A könyv címe: Citera és más elveszett történetek.

Fülszöveg:

Mi lapul a fiók mélyén? Van itt minden: rozsdás citerahúrok, egy szál cigaretta, egy régi ezüstpengő, paszta, papirusz, szálka, egy lufi és egy ceruza, jegyzőkönyv, néhány apró kavics. Talált tárgyak gyűjteménye, kiadatlan és túl régen kiadott novellák, karcok, sehová sem sorolható szövegfurcsaságok. Ők kerültek most elő.

A Moly-oldal hamarosan felkerül, a borító így néz ki:

Innen letölthető.

Bár szívesen osztom meg ezeket a dolgokat mindenkivel, az ingyenes dolgok is sok energiát emésztenek fel, így aki szeretne támogatni havonta egy (instant) kávé árával, látogasson el a Patreon-oldalamra, időnként oda is felteszek ezt-azt.

Jó olvasást!