irodalom címkéhez tartozó bejegyzések

“Itt nem történhet meg” – Olvasmánylista a demokrácia végén

Mintha elfelejtenénk, hogyan kezdődik.

Egy napilap egyik napról a másikra megszűnik. Egy nyíltan ellenzéki művész fellépését hirtelen lemondják. Az értelmiségiek szavait kiforgatják, nevetségessé teszik. A szomszédban valakinek a keze ökölbe szorul egy kétes újsághír hallatán. “Valaki lelőhetné ezeket,” morog egy ember a buszon; még ismered is, rendes, értelmes ismerősöd. Megjelennek a listák, bizonyos nevekről. Az utcában idegeneket látnak, “talál szólni kellene a rendőröknek”. Persze, nem kell félni.

A hatalom megvéd.

Mintha elfelejtenénk, hogyan kezdődnek a totalitárius társadalmak, hogyan kezdődnek a háborúk. Hogyan kezdődik a szabadság és a demokrácia vége. És a legszomorúbb játszmák nem a politikai csatatéren zajlanak, hanem az egyszerű emberek között, ahogy egymással bánunk, ahogy egymásra gyanakszunk, ahogy egymásra mutogatunk. Mintha elfelejtenénk, hogy mások kárán nem lehet boldogságot építeni.

Az írók emlékeznek csak. Őket ajánlom most, hogy az olvasók is emlékezzenek. Bővebben…

Reklámok

Vita az irodalomoktatásról – válasz Orbán János Dénes cikkére

Van ez a vita, hogy az irodalomoktatást meg kell változtatni, és előkerült a gondolat, hogy a klasszikusokkal van esetleg a baj, és ebbe a beszélgetésbe szállt be Orbán János Dénes egy esszével, amelyet teljes egészében fogok ide bemásolni és tételesen megvitatni. Elnézést a Magyar Időktől, de a korrektség jegyében az eredeti szöveg itt kattintható: Nem a klasszikusokat kell kicserélni, amire pedig OJD reflektál, az meg ez volt: Jókaival és Berzsenyivel csak kínozzuk a gyerekeinket

Na most: nem azért ezt az írást választottam a vita miatt, mert nem értek egyet vele (több helyen nem értek egyet vele, néhol igen), hanem azért, mert retorikáját leegyszerűsítőnek, fekete-fehérnek tartom, és szeretném, hogy aki az írást olvasva kényelmesen bólogatott, legalább az ellenérveket ismerje. Bővebben…

Válasz a “Hogyan nyerjük el a Móricz-ösztöndíjat?” c. tárcára

Az Irodalmi Jelen közölte Boldog Zoltán oknyomozó tárcáját arról, hogy vajon hány bré elé kell betérdelni egy fiatal írónak, hogy elnyerje a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj™-at, hogy aztán a vállveregetés után szerencsés nyertesünk leugorjon fél évre Santa Maria di Leuca partjára, koktélt iszogasson, majd egy részeges hajnalon összeöklendezzen egy negyven oldalas szabadverset, amelyet odavetvén a kurátorok asztalára azt mondhassa: “Dolgoztam. Ébresszetek fel, ha megkaptam a József Attilát is.” Bővebben…

A tankönyvek ártalmasságáról

Feltételezem, hogy mire ez az írás kikerül, már mindenki látta a különböző közösségi oldalakon, hírportálokon keringő tankönyvrészlet-fotókat, és talán (remélhetőleg) már zajlik is valamiféle párbeszéd erről. Valószínűleg nem tudok sokat hozzátenni a vitához, legfeljebb két fillért. Nagyon remélem, hogy az egész kamu, és feleslegesen bohóckodok itt.

Bővebben…

Miért nem hajtok fejet a Mester előtt és miért nem ízlik a Margarita?

Nemrég sokadszorra sikerült elemi értetlenkedést kiváltanom azzal a kijelentésemmel, hogy én rossz könyvélményként éltem meg a Mester és Margaritát. Az ilyesmi kényelmetlen dolog, ha az ember komoly-nemkomoly irodalmi körökben próbálja kivívni azt az érdemet, hogy adjanak a szavára és a véleményére, de a gustibus mégiscsak egy figyelmen kívül nem hagyható faktor, és amit felkínálhatok, az szerény, de őszinte érvelés Bulgakov legnagyobb irodalomtüzérségi lövedéke ellen, vagy talán mégsem ellene, hanem saját perspektívám védelmében. Bővebben…