Fecsegés kategória bejegyzései

“Itt nem történhet meg” – Olvasmánylista a demokrácia végén

Mintha elfelejtenénk, hogyan kezdődik.

Egy napilap egyik napról a másikra megszűnik. Egy nyíltan ellenzéki művész fellépését hirtelen lemondják. Az értelmiségiek szavait kiforgatják, nevetségessé teszik. A szomszédban valakinek a keze ökölbe szorul egy kétes újsághír hallatán. “Valaki lelőhetné ezeket,” morog egy ember a buszon; még ismered is, rendes, értelmes ismerősöd. Megjelennek a listák, bizonyos nevekről. Az utcában idegeneket látnak, “talál szólni kellene a rendőröknek”. Persze, nem kell félni.

A hatalom megvéd.

Mintha elfelejtenénk, hogyan kezdődnek a totalitárius társadalmak, hogyan kezdődnek a háborúk. Hogyan kezdődik a szabadság és a demokrácia vége. És a legszomorúbb játszmák nem a politikai csatatéren zajlanak, hanem az egyszerű emberek között, ahogy egymással bánunk, ahogy egymásra gyanakszunk, ahogy egymásra mutogatunk. Mintha elfelejtenénk, hogy mások kárán nem lehet boldogságot építeni.

Az írók emlékeznek csak. Őket ajánlom most, hogy az olvasók is emlékezzenek. Bővebben…

A klasszikusokat nem nők írják

Tegnap Baráth Katalin jóvoltából szembejött velem Lili Loofbourow cikke, a The Male Glance. A terjedelmes esszé azt a kérdést járja körbe, hogy nők műveit kevésbé veszi-e komolyan a kritika, mint a férfiakét, illetve, hogy ha születik is komoly mű, hajlamosak vagyunk-e elnézni mellettük, csak mert nők írták?

Súlyos kérdés, olyasmi, amin egy ideje én is rágódom (nem csak lányos apaként, hogy tudok-e kiegyensúlyozott olvasmányokat ajánlani majd a gyerekemnek, hanem íróként is, hogy tudok-e tényleg kiegyensúlyozottan olvasni és írni, értsd: részrehajlás nélkül). A cikk első felvetése a Doll & Em és a True Detective összevetése, ami furcsa volt, a kérdést annak szegezi, hogy miért kapott az utóbbi parodisztikusan értőbb, analitikusabb fogadtatást, mint az előbbi. Ezt nem tudom megválaszolni, ahogy azt sem, hogy tényleg így van-e, vagy hogy tényleg egyenes arányban áll-e a kritikai fogadtatás a mű értékével, de a felvetés ettől függetlenül érdekes. Bővebben…

Megvagyok

Idén még nem írtam blogbejegyzést. Nem mintha ez lenne a fő profilom, ergo nem mintha ez lenne a fő probléma.

Nagyobb gond, hogy tavaly decemberben írtam utoljára hosszabb fikciót (egy kisregényt, amit be is fejeztem), viszont nagyjából február óta nem írtam egy novellát sem, és az elmúlt fél évben rutinosan igyekeztem kihúzni magamat mindenféle irodalmi tevékenységből, azzal a szándékkal, hogy végleg kihátrálok az egészből. Bővebben…

2016

Szóval ülsz a monitor előtt, nézed a rosszabbnál rosszabb híreket, a fejedet ingatod, aztán lejjebb görgetsz a faladon egy sokszázadik mémre, amely szerint 2016 a legrosszabb év. Na ja. Hadd ne mondjam, miért tényleg szar minden. Megy a háború, a politikusok pofátlanabbak mint valaha, egymást utálja boldog-boldogtalan, jön a Trump meg a krampusz, Zack Snydert még nem küldték nyugdíjba, sőt SŐT még a kedvenc sztárjaidat is sorra aratta a kaszás. Szóval bólogatsz, hogy ez az év ez egy termonukleáris szar. Bővebben…

Majd jó lesz

Kezd bajom lenni a könyvekkel. Mármint az irodalommal. Régen egy csomót olvastam, most meg nem.

A világ se nagyon bátorít. A héten meghalt Esterházy. Kigyulladt egy könyvesbolt a Rákóczi utcán. Terror. Ilyesmi.

De nem, ennél sokkal régebb óta megy ez a szar. Van bennem valamiféle távolságtartás, vagy még durvább: valami viszolygás. Igen, ez a jó szó. Mint amikor nem csak nem hat a drog, de utálod a drogot is, magadat is, azt is, aki valaha kitalálta. Bővebben…

Vita az irodalomoktatásról – válasz Orbán János Dénes cikkére

Van ez a vita, hogy az irodalomoktatást meg kell változtatni, és előkerült a gondolat, hogy a klasszikusokkal van esetleg a baj, és ebbe a beszélgetésbe szállt be Orbán János Dénes egy esszével, amelyet teljes egészében fogok ide bemásolni és tételesen megvitatni. Elnézést a Magyar Időktől, de a korrektség jegyében az eredeti szöveg itt kattintható: Nem a klasszikusokat kell kicserélni, amire pedig OJD reflektál, az meg ez volt: Jókaival és Berzsenyivel csak kínozzuk a gyerekeinket

Na most: nem azért ezt az írást választottam a vita miatt, mert nem értek egyet vele (több helyen nem értek egyet vele, néhol igen), hanem azért, mert retorikáját leegyszerűsítőnek, fekete-fehérnek tartom, és szeretném, hogy aki az írást olvasva kényelmesen bólogatott, legalább az ellenérveket ismerje. Bővebben…

Újév

Történtek dolgok az elmúlt hetekben, amelyek arra utaltak, hogy ez az év egészen radikális változásokat hozhat az életemben és környezetemben, és ez be is igazolódott. Persze, a változások egy része nem egészen derűs. Bővebben…