“Itt nem történhet meg” – Olvasmánylista a demokrácia végén

Mintha elfelejtenénk, hogyan kezdődik.

Egy napilap egyik napról a másikra megszűnik. Egy nyíltan ellenzéki művész fellépését hirtelen lemondják. Az értelmiségiek szavait kiforgatják, nevetségessé teszik. A szomszédban valakinek a keze ökölbe szorul egy kétes újsághír hallatán. “Valaki lelőhetné ezeket,” morog egy ember a buszon; még ismered is, rendes, értelmes ismerősöd. Megjelennek a listák, bizonyos nevekről. Az utcában idegeneket látnak, “talál szólni kellene a rendőröknek”. Persze, nem kell félni.

A hatalom megvéd.

Mintha elfelejtenénk, hogyan kezdődnek a totalitárius társadalmak, hogyan kezdődnek a háborúk. Hogyan kezdődik a szabadság és a demokrácia vége. És a legszomorúbb játszmák nem a politikai csatatéren zajlanak, hanem az egyszerű emberek között, ahogy egymással bánunk, ahogy egymásra gyanakszunk, ahogy egymásra mutogatunk. Mintha elfelejtenénk, hogy mások kárán nem lehet boldogságot építeni.

Az írók emlékeznek csak. Őket ajánlom most, hogy az olvasók is emlékezzenek.

Magyar nyelven:

Stefan Zweig: Sakknovella

 

“mielőtt még felfegyverezték volna a világ ellen hatalmas hadseregüket, egy másik, éppen olyan veszélyes és éppen olyan jól kiképzett hadsereget szerveztek a szomszédos államokban. Az elégedetlenek, a háttérbe szorultak, a sértettek légióját. 

Minden hivatalba, minden üzembe befészkelődtek az ilyen „sejtek”, mindenütt […] ott voltak, ott hallgatóztak a kémeik. Még a mi szürke kis irodánkban is volt egy emberük, amint ezt, sajnos, később megtudtam. Csak egy
szánalmas, tehetségtelen ügyvédbojtár volt.”

 

Ez egy nagyon rövid kisregény, egy-két óra alatt el lehet olvasni. Arról szól, hogyan próbálják a hatalmak az embereket megtörni, ellehetetleníteni, emberségüktől megfosztani, és hogy mégis lehet mibe kapaszkodni, a végsőkig. Meg persze a sakkról is szól. Ingyen is letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból.

Potozky László: Égéstermék


“Nem, nem kell kattogni, engem nem érinthetnek ezek a dolgok, az ilyesmi kizárólag másokkal történik, de mi lesz, ha a fegyverropogás véletlenül errefelé mozdul, hogy egyszer én legyek más?”

„Nem így van?” kérdezi anyám, mint aki egy komoly érvelést zár, „de-de”, felelem, és arra gondolok, harminc felé a felnőttség olyasmi lehet, hogy egy forradalom közben rájössz, teljesen lemaradtál anyád elhülyüléséről.

 

Hová fordulnak az elégetetlenek, a frusztráltak, ha nem az ideológiákhoz? Mi marad? Hogy néz ki ma egy forradalom, alulnézetből, elbaszott családi, párkapcsolati és politikai feszültségekkel, ahogy van? Potozky regénye nem hosszú, cserébe igen ütős. Akár Budapesten is játszódhatna, itt és most.

George Orwell: 1984 / Állatfarm / Az irodalom fölszámolása

“Ha meg akarja őrizni a tudomány függetlenségét, valamiféle szolidaritást kell írótársaival kiépítenie, nem nézheti tétlenül, hogy az írókat elhallgattatják vagy öngyilkosságba hajszolják, az újságokat módszeresen meghamisítják.”

Nem lehet eleget hangsúlyozni Orwell fontosságát, de még ha az 1984-et és az Állatfarm-ot elütjük, mint nonszensz fantasztikum (a történelem persze erre rácáfol), olvassuk el Az irodalom fölszámolása címen megjelent esszégyűjteményét, a címadó írás itt olvasható, rövid, kényelmetlenül ismerős.

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje


“Szokás szerint nem vettünk tudomást arról, ami körülöttünk zajlott. Nem tudomást venni nem egyenlő a tudatlansággal: meg kell dolgozni érte.”

“Mi voltunk azok, akik nem szerepeltünk a lapokban. A nyomtatott szöveg peremén, a fehér margókon éltünk. Ami több szabadságot is juttatott nekünk. A cikkek közötti hézagokban éltünk.”

“– Nemcsak egyféle szabadság létezik – mondta Lydia néni. – Van szabadság valamire és szabadság valamitől. Az anarchia napjaiban a valamire való szabadság érvényesült. Most viszont valamitől való szabadságot kaptatok. Ne becsüljétek alá!”

A nők fokozatosan elveszítik a jogaikat ebben a disztópiában, de Atwood nem írt meg benne olyat, ami valamilyen formában ne történt volna már meg a történelem folyamán.

Ha nem szeretsz olvasni, van belőle sorozat is. Az is elég durva, ráadásul viszonylag szöveghű.

Timothy Snyder: A zsarnokságról – Húsz lecke a huszadik századból


“A kutakodó egyén a polgár, aki társadalmat épít. Az a vezető, aki a kutakodókat gyűlöli, potenciális zsarnok.”

“Az intézményrendszer segít megőrizni a tisztességet. Intézményeinknek is szükségük van a segítségünkre. De csak akkor tekintsd sajátodnak őket, ha cselekszel is értük. Az intézmények nem tudják magukat megvédeni, egymás után fognak elesni, ha nem állunk ki kezdettől fogva mindegyik mellett. Ezért válassz egyet, amely fontos neked – bíróságot, újságot, törvényt, szakszervezetet –, és állj ki mellette.”

“Tudatosan válaszd le magad az internetről. Olvass könyveket.”

Rövid, tömör figyelmeztetés arról, milyen jelekre kell figyelni, amikor a demokrácia omladozni kezd, és mit tehetünk ellene. (A szerző történész, nemrég jelent meg a The Road to Unfreedom című könyve is, remélhetőleg magyarul is megjelenik majd.)

Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag-szigetcsoport (más kiadásban: A Gulag-szigetvilág)

 

“És van még valami, ami igen fontos napjaink bíróságán: nem magnetofon, nem gyorsíró jegyzi a vallomást, hanem lassú kezű titkárnő körmölget valamit egy két századdal ezelőtti iskolás leányka sebességével a jegyzőkönyv lapjain. Ezt a jegyzőkönyvet nem teszik közzé a bíróság ülésén, nem láthatja senki, amíg a bíró nem látja és jóvá nem hagyja. Csak amit a bíró jóváhagy, csak az minősül tárgyalásnak, csak az volt a tárgyaláson. Ha mi magunk a saját fülünkkel hallunk valami mást, az füst, az egyszerűen nem létezett!”

 

Szolzsenyicin nem merte átvenni irodalmi Nobel-díját, mert félt, hogy nem térhet vissza a hazájába: életműve ugyanis a Szovjetunió sokat titkolt sötétségébe enged bepillantást. A Gulag-szigetcsoport (vagy A Gulag-szigetvilág) már az a műve volt, amely miatt tényleg elüldözték a hazájából. Egyszerűen kimondta az igazat. Monumentális, ezernél több oldalas átfogó mű a szovjet büntetőtáborokról.

Daniel Jonah Goldhagen: Hitler buzgó hóhérai


“Az előítélet soha nem a kiszemelt célpont tényleges cselekedeteiből vagy jellemzőiből következik. Az előítélet nem valamiféle objektív megítélése tárgya tényleges természetének. Hagyományosan az sem számít, hogy az előítélet tárgya mit csinál, csakis az, hogy hordozója mivel vádolja. Az előítéletek forrása maga a tévhitek hordozója, meghatározói annak kollektív modelljei és az ő kultúrája. Az előítélet az egyéni vagy kollektív ember vagy embercsoport értelemkeresésének megjelenési formája. Nem sok értelme van a bigottság tárgyának valódi természetéről beszélni, amikor e tévhitek eredetéről és fennmaradásáról próbálunk meg fogalmat alkotni. Az ilyesmi csak akadályozná az előítélet, esetünkben az antiszemitizmus megértését.”

Kik voltak a bűnösök a holokausztban? Katonák? Politikusok? Goldhagen megmutatja, hogy az egyszerű német polgárok is benne voltak, teljesen.

Jan-Werner Müller: Mi a populizmus? 

 

“Egyértelmű, hogy a populisták támogatói úgy látják, a korrupció és az uram-bátyám világ nem valódi problémák, amíg úgy látszik, hogy ezek a morális, keményen dolgozó „mi” érdekében vannak, és nem az immorális, sőt akár külföldi „ők” érdekében. Naiv remény tehát, ha a liberálisok azt gondolják, elég leleplezni a korrupciót ahhoz, hogy a populisták hitelüket veszítsék. Azt is meg kell mutatniuk, hogy a nagy többség számára a populista korrupció egyáltalán nem előnyös, és a demokratikus felelősségre vonás hiánya, a diszfunkcionális bürokrácia és a jogállam hanyatlása hosszú távon ártani fog az embereknek – az összes embernek.”

 

Ez már nem a történelembe veszett dolgokról szól, hanem az ittről és a mostról, a Princeton egyik politológia-professzorának tollából.

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt!

Jordan Peterson klinikai szakpszichológus leginkább a szélsőbaloldali ideológiák ellen figyelmeztet, de egész életében a totalitárius rendszerek kiépülését és az ember természetét (beleértve a nemi és hatalmi egyenlőtlenség természetszerűségét) vizsgálta. Ez a könyve amolyan önsegítő könyv, de alapvetően a káosz elleni praktikák gyűjteménye, ahogyan az ideológiák, a nihilizmus, a beletörődés ellen küzdhetünk, és hogy hogyan javulhat meg a világ már attól, hogy a közvetlen környezetünkben változást idézünk elő. (Nem vagyok egy self-help rajongó, de érdemes megnézni néhány videóját a csávónak, tisztán és óvatosan érvel minden helyzetben, ráadásul a baloldal kritikájával is nagyon időszerű szembenézni.) Magyarul csak júniustól kapható.

Angol nyelven:

Steven Levitsky, Daniel Ziblatt: How Democracies Die

 

“Comparing our current predicament to democratic crises in other parts of the world and at other moments of history, it becomes clear that America is not so different from other nations. Our constitutional system, while older and more robust than any in history, is vulnerable to the same pathologies that have killed democracy elsewhere. Ultimately, then, American democracy depends on us – the citizens of the United States. No single political leader can end a democracy; no single leader can rescue one, either. Democracy is a shared enterprise. Its fate depends on all of us.” 

Amerika sem védett a demokratikus alapok megingásától, a könyv ezt a jelenséget vizsgálja.

Christopher R. Browning: Ordinary Men

 

“Én nem tennék olyat.”, mondogatjuk, amikor a nácikról olvasunk. Belelátjuk a gonoszt, a pszichopatát az elkövetőkbe, miközben hétköznapi emberek először legyintettek, hogy baj van, majd félrenéztek, majd szavaztak, majd megtették.

Hétköznapi emberek. A könyv tanulsága, hogy ha a náci Németországban éltél volna, nagyobb eséllyel lettél volna elkövető, mint áldozat. A könyv levezeti, hogyan.

 

 

Jennifer F. Kavanagh, Michael D. Rich: Truth Decay

RAND has identified four trends that characterize Truth Decay:

1. increasing disagreement about facts and analytical interpretations of facts and data

2. a blurring of the line between opinion and fact

3. the increasing relative volume and resulting influence of opinion and personal experience over fact

4. declining trust in formerly respected sources of facts.

Most of these trends are not unprecedented in American history. But today’s level of disagreement over objective facts is a new phenomenon.

Ez egy ingyenesen letölthető tanulmánykötet az igazság, valóság, tények és vélemények közötti határok eltűnéséről az amerikai politikai kommunikációban és médiában.

Leila Al-Shami, Robin Yassin-Kassab: Burning Country – Syrians in Revolution and War


Ezt leginkább csak azért teszem ide, mert napjaink legfontosabb konfliktusa a szíriai háború, de ebben a témában a lehető legtöbb könyvet el kellene olvasnia mindenkinek, mert.

Szíria körül minden megváltozott: a biztonság illúziója pillanatokon belül szétesett, a kegyetlenség itt és most zajlik, ráadásul talán nem is különbözik olyan sokban attól, amit Európa is megtapasztalt már.

Ideológiák, háború, migráció: ha érteni akarjuk a világot, meg kell értenünk Szíriát, az ISIS-t és a nagyhatalmakat.

 

A lista még bővülhet, de egyelőre én ezeket olvastam, de ha nem is olvastam őket teljesen, legalábbis részleteiket, körülöttük zajló vitákat vizsgáltam, így ezeket tudom ajánlani.

Reklámok

3 thoughts on ““Itt nem történhet meg” – Olvasmánylista a demokrácia végén

  1. B.L.

    Kedves Barátom! Tudsz Te arról,hogy amikor megválasztották O.V.-t,minden alkalommal konkrétan a meggyilkolására hívtak fel konkrét emberek,konkrét arcok?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s