A klasszikusokat nem nők írják

Tegnap Baráth Katalin jóvoltából szembejött velem Lili Loofbourow cikke, a The Male Glance. A terjedelmes esszé azt a kérdést járja körbe, hogy nők műveit kevésbé veszi-e komolyan a kritika, mint a férfiakét, illetve, hogy ha születik is komoly mű, hajlamosak vagyunk-e elnézni mellettük, csak mert nők írták?

Súlyos kérdés, olyasmi, amin egy ideje én is rágódom (nem csak lányos apaként, hogy tudok-e kiegyensúlyozott olvasmányokat ajánlani majd a gyerekemnek, hanem íróként is, hogy tudok-e tényleg kiegyensúlyozottan olvasni és írni, értsd: részrehajlás nélkül). A cikk első felvetése a Doll & Em és a True Detective összevetése, ami furcsa volt, a kérdést annak szegezi, hogy miért kapott az utóbbi parodisztikusan értőbb, analitikusabb fogadtatást, mint az előbbi. Ezt nem tudom megválaszolni, ahogy azt sem, hogy tényleg így van-e, vagy hogy tényleg egyenes arányban áll-e a kritikai fogadtatás a mű értékével, de a felvetés ettől függetlenül érdekes.

Egy ponton eljut a lényeghez: “Nem lehet elmenni amellett, hogy generációk feledkeznek meg a női tapasztalatba való belelátásról, ennek következménye pedig, hogy még mindig nem gondoljuk, hogy a női szövegek univerzális mondanivalóval rendelkeznek. Úgy képzeljük, kicsik és óvatosak, kicsinyesek és otthonosak, talán hiúk, csípősek vagy vallomásszerűek. Azt várjuk, hogy szentimentálisak és melodramatikusak, vagy – a Transparent, az I Love Dick és a Girls korszakában – provokatívak, nem hízelgőek, és exhibicionisták. De nem várjuk, hogy kísérletezőek legyenek, és nem várjuk, hogy nagyszerűek legyenek. Nem tanultuk meg látni a női csúnyaságot, mint egy transzcendens művészet lehetősége, mint ahogy azt a férfi megfelelőknél, és hiába jutottunk messze olyan sorozatoknak köszönhetően, mint az Insecure, Getting On, Crazy Ex-Girlfriend, Fleabag és Catastrophe, még mindig nem tanultuk meg, hogy a női mesélők írhatnak mesteri módon, vagy szándékkal. Miért is tennénk? A Nagy Amerikai Regény tradicionálisan nem egy női műfaj.”

Ez az, amit nem tudtam teljesen összerakni. Mérhető a művek összességének kritikai fogadtatása? Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lenne, ha minden sorozat fogadtatását mérlegelnénk minden kritikus tollából, ami mondjuk a 10-20 legnépszerűbb folyóiratban és szórakoztató portálon megjelenik, de ez még mindig nem venné szempontba az egyes kritikusok szubjektív érdeklődését. Jordan Peterson már-már legendásan népszerű, a nemek közti jövedelmi különbségekről szóló vitájában azzal érvel, hogy azokban az országokban, ahol a nemi egyenjogúság magasabb, a nemi különbségek nem hogy eltűnnek, hanem erősödnek, és klinikai pszichológiai / biológiai háttérből vezeti le, hogy alapvetően valóban (nagy vonalakban) más a férfiak és a nők érdeklődése, máshol pedig úgy okoskodik, hogy a dominancia-hierchiában zajló küzdelmek alapvetően hímekre jellemzők, a kritikai elismertségért való küzdelem pedig ilyen, kompetitív. Így még ha el is ismerjük a női szerzők egyenrangú tehetségét, esélyesen bekavarhat az ebben a játszmában való részvételre való hajlandóság és érdeklődési kör is.

Viszont a kreatív terület és annak megítélése alapvetően nem kellene, hogy a “male glance” avagy “férfitekintet” fókuszában és a dominancia-hierarchia játszmáiban történjen, tehát továbbra sem hagyott nyugodni a kérdés. Miként mérhető, miként bizonyítható a jelenség létezése? Ha félretesszük az amerikai sorozatokat, hazánkban például hol mutathatunk rá a részrehajlásra?

Végül hajnalig tépelődtem, de eszembe jutott az úgynevezett “klasszikusok” koncepciója, ami gyakorlatilag nem más, mint egy tetszőleges szempontok alapján válogatott kanonizációs kísérlet egyes könyvkiadók kínálatában (a szempontok általában a népszerűség, komplexitás, esztétikai szépség tengelyén mozognak, de hangsúlyozom: ez mindig szubjektív és tetszőleges).

Szóval milyen “klasszikusok”-jellegű sorozatok vannak Magyarországon? Tényleg a férfiakat részesítik előnyben?

Hát, huh, basszus. Nézzük a statisztikát.

1. Európa Diákkönyvtár 

Ez az egyik legismertebb “kanonizált klasszikusok” jellegű sorozatunk. Ez nagyjából minden iskolai könyvtárban adott, reprezentált valamilyen szinten. Hangsúlyozva, hogy a válogatás itt is tetszőleges, a nő szerzők megoszlása meglehetősen érdekes képet fest. A felmérésből kivontam azokat a köteteket, amelyeknek nincs szerző a könyv címoldalán (drámaválogatások, népköltészet, stb.), így az Európa honlapján található könyvből néztem meg 117-et, amelynek van. A következő a helyzet:

117 könyvből két olyat találtam, amit nő írt:

  • Kaffka Margit: Színek és évek
  • Emily Brontë: Üvöltő szelek

2. Osiris Diákkönyvtár

Kifejezetten szerettem ezt a sorozatot, mert megfizethető és jó irodalom, egységes, minimalista, letisztult sorozat. Hasonló a vizsgálat szempontja, mint az előző sorozatnál.

Itt így néz ki:

Az egyetlen női szerzős könyv Nemes Nagy Ágnes válogatott versei és esszéi (tehát legalább két kategóriában reprezentált).

3. Helikon Zsebkönyvek

Ez a legújabb valamilyen szinten kanonizációs törekvéssel, vagy legalábbis olyasmi éllel létrehozott válogatás, folyamatosan érkeznek hozzá új kötetek, magában foglal kortárs szerzőket és olyan műveket is, amelyek itt jelentek meg először. Tehát ennek a sorozatnak van a legnagyobb lehetősége az inkluzivitásra, hiszen a tetszőlegesség tényleg érvényesül (sem műfaji, sem irányzati, sem műnemi megkötés nincs, jelent meg benne pszichológia, filozófia, novella, történetírás, regény, kisregény, költészet is).

Így állunk jelenleg:

Két női szerzős könyv van, de egy női szerző:

  • Jane Austen: Szerelem és barátság
  • Jane Austen: Catherine

Szóval, mennyire reprezentatívak a fenti sorozatok, mennyire részrehajlók, mennyire manipulálják a közízlést abból a szempontból, hogy vannak-e ún. klasszikusok, amelyeket nők írtak? Ha félretesszük a szerzői jogi problémákat, a vásárlási szándékot, az elérhetőséget, a fordítás létezését, akkor is túlzottan aránytalannak tűnnek ezek a számok.

Hogyan lehet azonosítani, hogy mennyire hiányosak és torzak ezek a könyvsorozatok?

Egyetlen módszer jutott csak eszembe, ha összehasonlítom nagyobb, hasonló könyvsorozatokkal, és megvizsgálom, azokban a sorozatokban milyen női szerzők szerepelnek, amelyek a három (szerintem) legnépszerűbb és legelérhetőbb sorozatunkban nem. Megnéztem az Európa egyik régebbi sorozatát (A világirodalom remekei), a Wordsworth Classics, a Penguin Classics és az Oxford Classics sorozatokat, illetve megvizsgáltam néhány toplistát, miket tartanak klasszikusoknak, legjobb íróknak (ezek mondjuk szubjektív listák, nem feltétlenül mérvadóak tudományos szempontból, de az átfedések érdekesek).

A lista nem rövid, ráadásul nem is teljességre törekvő:

  • Louisa May Alcott
  • Maya Angelou
  • Margaret Atwood
  • Simone de Beauvoir
  • Agatha Christie
  • Colette
  • Marina Cvetajeva
  • Emily Dickinson
  • George Eliot
  • Anne Frank
  • Elizabeth Gaskell
  • Charlotte Perkins Gilman
  • Doris Lessing
  • Shirley Jackson
  • Harper Lee
  • Daphne du Maurier
  • Carson McCullers
  • Alice Munro
  • Tony Morrison
  • Flannery O’Connor
  • Joyce Carol Oates
  • Mary Shelley
  • Susan Sontag
  • Szapphó
  • Virginia Woolf

Ezek mellé tenném azokat a magyar szerzőket és költőket, akik klasszikussá avanzsálódtak (szubjektív szempontok szerint, de ismét több listát vizsgálva), ők szerepelhetnének akár több művel is:

  • Kaffka Margit
  • Károlyi Amy
  • Kristóf Ágota
  • Nemes Nagy Ágnes
  • Szabó Magda
  • Szepes Mária
  • Stb.

Nem lehet tehát azzal érvelni, hogy nincs miből válogatni, és hogy a nők nem írnak olyan műveket, amelyek klasszikusnak tekinthetők.

Még egy gyors adalék: mi a helyzet a zsánerirodalommal?

4. A képzelet mesterei

Egyelőre nem sok olyan “klasszikusok” sorozat van, amely mindent átfogna, de mintha itt egy kicsit jobb is lenne a helyzet, a Delta Vision-nél A képzelet mesterei sorozatban 11 kötetből 3-at írt nő, viszont az arányt torzítja, hogy Gene Wolfe sorozata miatt négyszer szerepel, tehát az arány 8:3-má változik, ami jóval barátibb, mint a fentiek közül bármelyik is, még ha mennyiségben nem is sok.

A három kötet egyébként:

  • Jo Walton: Farthing
  • Kelly Link: Különb dolgok is
  • Patricia McKillip: Boszorkányerdő

5. MesterMűvek

Hasonló a helyzet a MesterMűvek sorozatban, ahol szerzők arányát tekintve jobban áll az egyensúly, de mivel egy férfi szerzőtől gyakrabban jelenik meg több válogatás, ez is rosszabb irányba torzul:

A három női kötet két szerzőt takar:

  • Ursula K. Le Guin: A rege
  • Jo Walton: A király békéje
  • Jo Walton: A király neve

Itt is annyit tudnánk tenni, hogy megnézzük a külföldi válogatásokat (Tales of Mystery and Supernatural, Oxford World Classics, SF Masterworks, Fantasy Masterworks), és olvasói toplisták alapján szemezgetünk, milyen női szerzők férhetnének be a klasszikussá kanonizált soroka:

  • Octavia E. Butler
  • Leigh Brackett
  • Charlotte Perkins Gilman
  • Hope Mirrlees
  • Mrs. Oliphant
  • Ann Radcliffe
  • Sheri S. Tepper
  • Evangeline Walton

És így tovább. Megjegyezném, hogy az SF Masterworks és Fantasy Masterworks sem dolgozik feltétlenül jobb arányokkal, mint nálunk bármelyik itt említett könyvsorozat, de azért láthatjuk, hogy az arányokat lehet javítani, vagyis fel lehet tenni olyan kérdést, hogy ha X ilyen szempontok alapján bekerült, akkor Y miért nem?

És tényleg, miért nem?

A klasszikusokat nem nők írják, sugallják iskolai könyvtáraink, tantervünk, és a kanonizációra törekvő tetszőleges válogatáson alapuló könyvsorozataink.

Elhisszük ezt, vagy elgondolkodunk azon, hogy milyen művek mellett megyünk el újra és újra, a férfitekintet szűk terei miatt? Valós képet mutatnak-e ezek a sorozatok a minőségi irodalom tényleges összetételéről, lehetőségeiről?

Ezeket a kérdéseket teszem fel a sorozatszerkesztőknek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s