Út a publikációig I. – Novellaírás

Két dolog.

  • Lezajlott az SFmag – Fantasztikus Kéziratok Éjszakája, amelyben harmadszor zsűriztem idén.
  • Benne vagyok az Írók csoportja nevű Facebook csoportban, valamiért.

Mindkét helyen megy a szorongás és kérdés, hogy hogyan lehet megjelenni? Hova kell betérdelni, kit kell ismerni, kivel kell sörözni, bele kell-e írni a kísérőlevélbe az egyetemi végzettséget, és a Magyar Irodalomtudományi Doktori™ oklevél fotóját.

Illetve, hogy ha mindez nem megy, és nyilvánvalóan országos méretű összeesküvésről van szó, akkor hol lehet fizetni a megjelenésért.

Na jó. Basszus.

Mondom, mit kell csinálni. És most jól figyelj, akár regényt, akár novellát írsz, akár zsánert (sci-fi, fantasy, horror, krimi), akár tradicionális möszjő szépirodalmat (én mindkettőt) ebben a blogsorozatban helyrerakom a dolgokat. Nagyon részletesen.

Úgy teszem ezt, mint:

  • valaki, aki aztán baromira nem jár el ismerkedni, legfeljebb szökőévente, különben is utálok mindenkit, és az érzés kölcsönös;
  • valaki, aki nem dolgozik kiadónál, de
  • valaki, aki tíz éve publikál, pedig onnan jött, ahol semmi nincs, és
  • valaki, akinek valószínűleg már most irritál a stílusa, de ez van.

Következzenek a tapasztalataim.

Induljunk ki abból, hogy írtál egy novellát, vagy egy regényrészletet. Ha novellát, akkor gratulálok, ha regényrészletet, arra későbbi bejegyzésben térek ki, másodszor meg akkor is írj novellát.

Szóval van kész novellád, és szeretnéd, ha megjelenne.

Ha ez az első novellád, 99,7% az esélye, hogy olvashatatlan szar. Ha ez az ötödik, vagy a tizedik novellád, ez az esély lemegy 80-70-60%-ra. Ez nem fog megakadályozni abban, hogy azt hidd, minden leírt bekezdésed mestermű, és feltétlenül ki kell adni. Megpróbálod, de vagy visszadobják, vagy eleve nem is válaszolnak.

A novellaírás ilyen. A lelkedet és a lelkesedésedet fogja leépíteni, mert le kell építeni. Nincs helye a munkában. És az írás munka, nem hatalmi fantázia.

Az első történetednél istennek érzed magad, rájössz, hogy képes vagy mondatokat egymás után lerakni, és az első mondattól az utolsóig egy kerek egész valamit létrehozni. Ez fontos.

De talán még fontosabb rosszat írni, és ezt alázattal elismerni. Ha jót írsz elsőre, annál nincs félelmetesebb és kiábrándítóbb, mert kétszer annyi időbe fog telni, hogy megtanuld, miért jó. Senki nem fogja megmondani. Neked kell megtanulni. És könnyebb megtanulni, hogy valami miért rossz, és ha mégis valaki szembejön veled őszinte véleménnyel, neki is könnyebb lesz elmondania, mi nem működik.

És ez a tanulási folyamat nagyon hosszú és összetett, főleg, amikor a novellák elbeszélésekké nőnek, vagy egyenesen ezzel párhuzamosan próbálod megtanulni a regényírás rejtelmeit. De regényíróként is, mielőtt elkezdenéd a gyönyörűséges nagy fantasy-trilógiád oldalezreit papírra vetni, győződj meg róla, hogy tudsz kicsiben is jól írni, hihető karaktert bemutatni, jó atmoszférát teremteni. Ehhez viszont ismerned kell az írás legmagasabb magasságait, legmélyebb mélységeit, legmagasabb mélységeit, legmélyebb magasságait. Meg a Harry Pottert. Bocs, muglikáim, nincs menekvés.

Amit tehát ebben a szakaszban tehetsz (és hidd el, két tucatnyi novella és 2-3 év legalább kell), hogy írsz és olvasol, ha lehet, minél többfélét. Első személyben, harmadik személyben, jelen időben, múlt időben, utánozz írókat, vagy találj ki valami rettenetes új hülyeséget, írj egyet párbeszédek nélkül, egyet szinte csak párbeszédekkel, találj ki fura szabályokat (pl. írj egy dark fantasy történetet úgy, hogy nem használod a “sötét”, “fekete”, “halál”, “hold”, “gyilkos”, “félelmetes”, “kard”, “varázsló”, “tolvaj”, “kegyetlen”, “gyűlölet” szavakat és variánsaikat).

Ennek a lényege, hogy megkeresed, mik az erősségeid és mik a gyengeségeid. Két tucatnyi novella után látni fogod, hogyan tüntesd el, vagy fordítsd előnyödre a gyengeségeidet (ha sután fogalmazol, egy szándékosan sután fogalmazó narrátor ki tud húzni a szarból, stb.), illetve megtalálod a saját hangodat, a rutinodat, a komfortzónádat, amiből aztán kirugdoshatod magad.

Ray Bradbury szerint egymillió szónyi szart kell írni, mire jót írsz.  Az olyan három jó vastag kötetnyi anyag, de szerintem ennyire nem vészes a helyzet.

Ha teheted, mutasd meg a történeteidet ismerőseidnek, és ha csak annyit mondanak, hogy “tetszik”, azonnal szakíts meg velük mindenféle kapcsolatot, és keress valami eszméletlen tudálékos rohadékot. Sürgősen.

Keress egy irodalmi műhelyt, a fiatal írószervezetek (FISZ, JAK) időnként bedobnak ilyet, ha nem is csatlakozol, kövesd őket Facebook-on. Ha magányos farkas vagy, furunkulus van az orrodon, vagy csak simán nem mersz emberek közé menni, keress online fórumokat, bátortalanul mutatkozz be, tedd fel a kérdéseidet, várd meg a trollokat és az inzultusokat (egyrészt mert tanuld meg kezelni őket, másrészt meg igen, tényleg viccesek, nem csak annak hiszik magukat, majd rájössz).

És kezdd el megmutatni magad. Valahogyan. Valamilyen formában. Ha kell, nicknév és álnév alatt, de hidd el… minek. Jó vagy úgy, ahogy vagy, azzal a névvel, amivel születtél, kedves Julianne Blackwoodson. Senkit nem érdekelsz igazán. Nem vagy fontos, vagy legalábbis: fogadd el, hogy nem kell fontosnak lenned.

Az legyen fontos, amit csinálsz. Hangoskodjon helyetted, dühöngjön helyetted, nevessen helyetted az írásműved. Neked semmi más dolgod nincs, mint elolvasni a kritikát, véleményt, csendben biccenteni, és vagy újraírni, vagy nem. Érezni fogod. Nem kell veszekedni senkivel. A tiszteletet a műved fogja kiérdemelni, nem te, ahogy a közröhejt is.

Te így is, úgy is biztonságban vagy. Hidd el. Ha röhögnek az írásodon, röhögj velük.

Előbb-utóbb megérted, mikor teremtesz értéket, újat, jót, és mikor nem.

Ha pedig úgy érzed, van olyan történeted, amit meg akarsz mutatni a világnak, és úgy érzed, a lehető legjobbat kihoztad a történetedből…

Elkezdhetsz publikálni. Pont. Kezdd el kiküldeni a terméket a futószalagra.

DE HOVAAAAAAAAAAAA

Ja értem. Végül is ezért jöttél ide.

Lássuk a magyar novellapublikációs platformokat a következő bejegyzésben. Amire nem is kell várni, csak kényelmi szempontból szedtem külön. Tessék:

Út a publikációig II. – Megjelenési lehetőségek (novella)

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s