Megvagyok

Idén még nem írtam blogbejegyzést. Nem mintha ez lenne a fő profilom, ergo nem mintha ez lenne a fő probléma.

Nagyobb gond, hogy tavaly decemberben írtam utoljára hosszabb fikciót (egy kisregényt, amit be is fejeztem), viszont nagyjából február óta nem írtam egy novellát sem, és az elmúlt fél évben rutinosan igyekeztem kihúzni magamat mindenféle irodalmi tevékenységből, azzal a szándékkal, hogy végleg kihátrálok az egészből.

Úgy tűnt, belefáradtam. Nem éreztem jól magam benne.

Tavaly nagyjából ilyenkor még az olvasási szokásaimmal sem voltam kibékülve, és nagyon úgy tűnt, hátat fordítok az egésznek, minthogy sem a zsánerirodalmi közösség, sem a fiatal írószervezetek mellett nem tudtam elkötelezni magam, legalábbis nem tudtam beleállni olyan párbeszédekbe, amelyek éppen zajlottak ezeken a frontokon. Időközben az időmet és az energiámat is egyre több felé kellett elosztanom.

Úgy tűnt, semmi nem akar összejönni, és még mindig úgy tűnik.

De tudod mit? Nekem ez is fasza.

Annak ellenére, hogy kimutathatóan és bizonyíthatóan nem csináltam semmit, régi dolgaim azért még átvisszhangoznak ebbe az évbe, és gyakorlatilag sikerként is megélhetném őket, ha már itt vannak.

Úgy vagyok a sikerélményekkel, hogy sietek rendkívül lelkesen néhány ismerősöm tudtára adni, hogy másnap el is felejtsem őket, és belesüppedjek a nihildagonyámba hónapokig, megint, mindig. Esetleg lenyomjak egy JRPG-t, vagy hármat.

Status kweh.

Hogy nem blogoltam helyette, annak köszönhető, hogy még mindig félek attól a gondolattól, miszerint a blogolásra szánt idő valójában a lényegi írástól elvett idő (hah, lófaszt), másrészt meg félek attól, hogy a sikereimről való híradás dicsekvésnek, akár arroganciának tűnik, a kudarcaimról való híradás meg érzékeny rinyálásnak, de baaaah, basszus.

Mindegy.

Most már tényleg el kellene fogadnom a nihilizmust, mint igazi krédót, vagyis ha tényleg mindegy, akkor akár írhatok is. Azt csinálok, amit akarok.

Kész?

Kész.

Szóval eddig 2017-ben az történt, hogy:

  • Novellám jelent meg egy olyan folyóiratban, ahol soha korábban nem publikáltam, és ez a Székelyföld. [itt olvasható]
  • Különdíjat nyertem egy “Legyél te is Arany János” nevű pályázaton, és negyedik lettem a “2050” pályázaton (Sirokai jól lebaszott, hogy tudok én jobbat is, azóta se hevertem ki).
  • Közlésre elfogadták az első általam angolra fordított saját novellámat (az eredetileg a Black Aether-ben megjelent Embertest-et, ráadásul Juhász Ernő illusztrációjával), és egyből bele is akarják rakni egy “Year’s Best Body Horror Anthology 2017” nevű kötetbe is.
  • Állítólag a következő Hévíz-be és Pannon Tükör-be is beleférek egy-egy novellával (nem frissek, de hát ezekre várni kell).

Szóval, ja, valami azért csak történik.

És akkor leírom, hogy még mi történt:

  • Jött a láz, elkapta a lányomat meg minket is, ez ilyen szép egy hónapos stafétázás volt,
  • nem is tudom, hányszor mentem neki a játékfejlesztés minimális alapjainak egyedül vagy segítséggel, de legalább féltucatnyi törölt projektnek vagyok a kreatív szellemi vezéregyénisége, fölírom mindjárt az önéletrajzomba meg a LinkedIn-emre,
  • nem is tudom, hányszor mentem neki a japántanulás mikromenedzselésébe, de iszonyatos küzdelem, és nem bírok vele úgy, ahogy elterveztem,
  • nem is tudom, hány kiadónál hever kéziratom olvasatlanul,
  • szereztem vagy egy tucatnyi platinatrófeát PlayStation-ön, és jól van, tudom, hogy lehetne jobb dolgom is,
  • de nincsen, mert bármi olyasmibe fogok, aminek az íráshoz, olvasáshoz, játékfejlesztéshez, véleményformáláshoz, tanuláshoz van köze, teljes erőből akar összenyomni, és a vége mindig az, hogy inkább mégsem, mert nem, és akkor elindul a fejemben életem definitív himnusza.

Szóval, több lehetőséget látok magam előtt, de először is inkább megpróbálok rendet tenni magamban, ez a legtisztességesebb.

Az első lépés, amit ma megtettem, hogy összeírtam azokat a projektjeimet, amit még (ha gyengén is, de) aktívnak tartok. Ezek több csoportba oszthatók, mint “novella / kisregény / regény” (amit csak írni kell), “interaktív történet” (amit scriptelni is kell, esetleg illusztrátorral együtt dolgozni), “játékfejlesztés” (amit inkább tanulni, mint csinálni, de inkább csináláson keresztül tanulni kell), és persze “tanulás” (ami meg szuzuki nihondzsin dozsó).

Szóval… látni ezeket egy füzetoldal legtetejétől a legaljáig valami rémületesen durva a köbön, de aztán még egyszer megnézni már nem is olyan vészes. Igyekeztem mindegyikhez egy olyan számértéket társítani, ami a teljesítését reprezentálja (teszem azt, egy félig megírt regényből nagyjából meg tudom saccolni, milyen hosszú lesz). Nagyjából levezettem, hogy mi az a minimum, amit teljesíteni tudok egy nap, ha egy kicsit visszaveszem a céltalan internetes lófrálást (a családommal és a napi munkámmal töltött időn túl), de mondjuk mérsékelten meghagyom a lazulós időmet is… na mindegy, szóval ez az érték annyira minimális, teljesíthető akár a reggeli kávé mellett is, az ember ki nem nézné belőle, hogy ebből valaha valami lesz.

De ha felszorzom háromszázhatvanöttel, meglepően sok dolognak a végére érhetnék, ami most csak úgy lóg a levegőben.

Megpróbáltam belőni a prioritásokat, mi az, amit előbb érdemes, mi az, ami ráér, és úgy elkezdtem látni egy egész korrekt ütemtervet az év hátralevő részére.

(mint amikor szakdolgozatot írtam, csak most nem csak három napra)

Ha még emellett blogolnék is, esetleg közzétenném a már készülő dolgok elejét, prototípusát, talán extra motivációt is találok. Tudnék miről beszélni.

Szóval, megvagyok. Még ha eddig kussoltam is. Most ott tartok, rendkívül aprólékosan belövöm az időmet, és elkezdek kvóta / ütemterv alapján dolgozni. Rendkívül hülyén hangzik ez bármilyen művészetben, de hát ez van, az írás az mennyiségi művészet is, nem csak lö szép és lö okos.

Nézzük meg, hogy működik, aztán ha nem működik, hát…

Nekem az is jó.

Visszamegyek a platinákra.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s