2015 – Évérték, olvasási entrópia

Történt rengeteg jó dolog 2015-ben, de persze én nem lennék én, ha nem lenne mellette egy óceánnyi Sturm und Drang is, valahogy éppen olyan arányban, hogy semmiféleképpen ne legyen egyszerű értékelni ezt az évet. Legyen hát a szokásos lista-struktúra.

1. Olvasás

Szégyenletes. Emlékszem, néhány éve még napi rendszességgel látogattam a Moly.hu-t, hetente jártam antikváriumba, és recenziókra is lehetett tőlem számítani. Most csak a Moly statisztikáit nézve, 2015-ben olvastam a legkevesebbet, legalábbis könyvdarabszámra, ami ugyan nem foglalja magában azokat az alkalmakat, amikor antológiákból, novelláskötetekből, irodalmi folyóiratokból mazsolázgattam, de azért reprezentatív mérce. 24 könyv, aminek egy részét még be sem fejeztem? Mi ez már? Hogy válasszak így év könyvét?

Ha mást nem is mondhatok el, 2015 erősen Lovecraft éve volt részemről, pedig utoljára 5-6 évvel ezelőtt voltam ennyire közel hozzá. Életrajzát, leveleit olvasgattam, komolyan kutatom hatását a fősodorbeli irodalomban is, úgy érzem, most valahogy releváns lesz, nem a horror szempontjából, hanem kicsit másképp is. Újdonság nálunk a Carcosa árnyai antológia, ami körbejárja az életmű peremvidékének sárgábbik szegletét, tudom ajánlani.

Aminek még örülök, hogy ismertségi körömben azért publikálnak a szerzők, Sirokai új könyve (meg úgy az egész munkássága) folyamatosan összezavar, és ösztönöz, hogy jobban mélyedjek el a magyar költészetben. Sági Veronika magánkiadásban hozta ki első novelláskötetét, de azért meggyőződésem, hogy kis odafigyeléssel bekarcolja a jövő irodalmát közénk. 2016-ot meg valószínűleg Anita és Botond könyveivel kezdem, mert már nagyon ég az arcom, hogy ennyit tologatom őket (más írókörösökről nem is beszélve).

2. Írás

Bah, hagyjuk ezt. Amíg nem tudom magamat fegyelmezett munkarenddel rábírni, hogy egy projekten maradjak napi ezer szóval, legalább egy hónapig, hát ne mondjak semmit.

Ami nem jelenti azt, hogy keveset írtam, de egy kicsit inkább elhallgatok erről a témáról, mert itt tényleg nagy a tépelődés.

3. Publikáció

Eh, ez se volt az igazi, bár az első idegen nyelvű publikációim végre megszülettek (angol és lengyel), benne voltam egy Magvetős antológiában (Hévíz Irodalmi Antológia), írtam egy tisztán angol nyelvű elbeszélést (ami egyben Juhász Viktor-fanfiction), jelent meg részlet az ösztöndíjas munkámból, egy-két novella elment folyóiratnak, de igazából… semmi komoly. Így év végén kaptam értesítést, hogy a tavaly év elején elfogadott novelláskötetből talán lesz mégis valami, de már csak krétát akarok porlasztani, hogy felszívjam az asztal lapjáról, és csak magamnak írjak eztán.

4. Film

Nem nagyon néztem filmeket (csinálni meg egyáltalán nem, erről letettem), de ha csak szigorúan a nagy, hangos mozis élményeket vesszük, a Mad Max nyeri a mezőnyt. Az introvertált hős. Gondolom van némi elvárás, hogy írjak az új Star Warsról is, de zárlatossá tette az agyamat, úgyhogy egyelőre hagyom ezt is.

5. Sorozat

Napi rendszerességgel nézek valamit, de ez azt is jelenti, hogy teljesen összefolyik az egész év a fejemben, nem tudnék kiemelni semmit, amit meg igen, arról inkább majd írok külön recenziót. De ha csak a 2015-ben indult sorozatokat vesszük, a Better Call Saul kellemes meglepetés, a Jessica Jones meg annyi szinten remek, hogy megér egy külön esszét.

6. Videojáték

Na most: 2015-ben egy videojáték-fejlesztő céghez kerültem, a NeocoreGames-hez. Ami hát, igen, életem egy nagy eseménye. Különösebben most erről nem írnék sokat, elvégre ezt csinálom főállásban, de nagyon-nagyon tanulságos és tevékeny év volt, és 2016 is annak ígérkezik.

Más játékokat egyébként sem az alapján térképezek fel, hogy mi a legfrissebb, hanem bizonyos design-filozófiák / szerzők szerint próbálom felfedezni őket. A két legfontosabb közelítésem idén két japán rendező, angolos átírásban Hideo Kojima és Hidetaka Miyazaki munkássága felé történt. Az év első felében életem egyik legnagyobb játékélménye mindenképpen a Metal Gear Solid 3 volt, de aztán nyár felé megismerkedtem a From Software-rel, és eljutottam az idei nagy dobásukig is, a Bloodborne-hoz, amit semmiféle szempontból nem tudnék megfosztani attól, hogy azt mondjam: év játéka. Most szemernyi kétségem sincs.

És még mielőtt eljönne 2016, a Ratchet & Clank-sorozatból is lassan kifacsartam mindent, amit kell, és annyi mindent taníthatna más fejlesztőknek, hogy csak nézek ki a fejemből zsibbadtan.

7. Magánélet

Huh, hát majd… huh. Nem mondtam volna még? Majd mondom.

8. Közélet

Valaki vigyen vissza a fridzsiderbe.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s