Újév

Történtek dolgok az elmúlt hetekben, amelyek arra utaltak, hogy ez az év egészen radikális változásokat hozhat az életemben és környezetemben, és ez be is igazolódott. Persze, a változások egy része nem egészen derűs.

1. A rossz

Az idei év gyásszal és fájdalommal kezdődött. Másodikán, megdöbbentően fiatalon elhunyt Dragon György, alias Gyu, akit nagyon rövid időre kollégámnak is mondhattam. A hazai játékújságírás talán legikonikusabb, legszerethetőbb alakja volt. Személyesen egyszer-kétszer találkozhattunk, de egy időben híreztem a GameStarnak (fórumukon máig moderátor vagyok), többször volt alkalmam online beszélgetni vele. Nagyszerű figura volt; türelemmel segített mindig, ha kérdésem akadt, jó témákról lehetett vele beszélgetni, értelmesen. Első regényét megjelenés előtt néhány héttel hozzám is elküldte, hogy véleményezzem. Megtisztelt a bizalmával. Még annyi mindent szeretett volna alkotni, véghezvinni. Annyira… rossz ez.

Tegnap egy autóbalesetről olvastam, ami falum határán történt – mint kiderült, ott is meghalt valaki, akit ismertem. A franciaországi terrortámadás és a jemeni merénylet abszurdjai kapcsán már meg se tudok szólalni. Elképesztő, mi történik.

Ilyen az első (két) hét 2015-ben.

2. A tranzitív

Otthagytam a könyvtárosságot. Ami elég nagy búcsú, mert mégiscsak ez határozta meg a gondolkodásomat, az első könyvem tematikáját, és még elég sok mindent. Nyilván látni lehetett már korábban is, hol hangsúlyosabban, hol kevésbé, hogy a videojátékok nálam nem csak hobbi szintjén jelennek meg, hanem őszinte tudományos kíváncsisággal fordulok feléjük: valahogy tehát kikötöttem Magyarország talán legnagyobb független játékfejlesztőinél, a Neocore-nál, pontosabban annak PR-részlegén. Mondhatni, a fikció átszivárog a valóság szövetén.

Olyan játékok készülnek itt, amelyek nem az “ahhoz képest, hogy magyarok csinálták” kritériuma szerint jók . Olyan játékok ezek, amelyeket a világ minden táján ismernek, produkciós értékük és narratívájuk tekintetében élvonalban állnak. Mindezek mellett képesek arra is, hogy merítsenek magyar forrásokból, magyar értékekből, szóval le a Van Helsing-kalappal. Ez nagy, nagyon nagy – messze nagyobb, mint bármi más, amivel eddig dolgoztam. És persze, menőbb is.

3. A furcsa

Nagyjából a felét megírtam egy regénynek, amelynek egyébként szellemi társszerzője is lesz, ezt jó lenne minél előbb befejezni. Nagyon-nagyon furcsa cucc, remélhetőleg hamarosan részleteket is közzétehetek belőle.

Annál is furcsább, hogy mennyi mindenbe kezdtem bele, és mennyi minden hever ott félbehagyottan, de hát erre való ez az év. Ez a gyászos, tranzitív, furcsa év.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s