A FISZ-tábor epilógusa

Amelyet valójában prológussal kell kezdenem. Ha egyensúlyt és megértést keresel, ne itt tedd.

A menedzsment-tudományok egész iskolája foglalkozik az idővel, amellyel – Prousthoz hasonlóan – én sem vagyok egészséges viszonyban. Első körben sikerült benéznem a tábor időpontját, és félreinformálnom jelenlétemről / jelen-nem-létemről mindenkit, akit ez bármilyen módon érintett, második körben pedig sikerült minden addig kicentizett időbeosztást jól keresztülgyalulnom. Tegnap a kezembe került egy kötet, ami azt vizsgálta, hogy az írók-költők kreativitása és a mentális betegségek hogyan függnek össze. Jaj, fiú. Én nagyon kreatív vagyok.

Szóval, elegánsan és maníroktól mentesen levágtam a tábor elejét és végét, hogy véletlenül se keltsem jó vendég látszatát. A szorongás zárójelei között.

A program jó volt. Jobbnál jobb. Találkoztam régi ismerősökkel, megismerkedtem újakkal. A lengyel-magyar kultúrkapocs létrejött. Lírájuk enigmáit azóta ízlelgetem. A mi oldalunkról előrelépés, hogy olvasgatom Győrffy Ákos néhány könyvét. Tinkó Máté első kötetéből is szemezgetek. Radnótit is elővettem, ha már itt tartunk. Nekem mindez, ha nem is ismeretlen, de új. Az rögtön lejött, hogy az eltebétékások a lírát és annak tanulmányozását lélegzik, de nekem kell egy szívószál. Az érdeklődésem soha nem volt sem lírai, sem történelmi, sem bölcsész, mondjuk ki, de valami itt elkezdődött. Az elhangzottak és ki nem mondottak is felszínre hoztak valamit. Karc-karc. Én sejtettem, hogy az elhallgatás is költészet, a mi költészetünk. A költészet viszont rugalmasabb és szívósabb az embernél is. Érdemes (újra) ránéznem.

Hasznos és elgondolkodtató dolgokat mondtak el proszemináriumokon, műhelyeken, beszélgetéseken is: csapódtam, ahová tudtam. A kritikustusán Hanulát meg engem boncoltak egy órán keresztül. Jól meg voltunk rágva.

fisz

Történtek dolgok, beszélgetések, egyszer csak… nem voltam ott. A francba.

A többiek jobb beszámolót tudnak írni, én beérem a zárszóval, hogy köszönök mindent, amit a tábor és résztvevői adtak, jellemformáló, nagy kincset kaptam. Átadom a szót, meg ezt a takaros, könyvtárosi szeretettel összegyűjtött linksorozatot:


Porczió Veronika: Esőkutya
(1. nap, Litera.hu)

Anna Butrym: Lengyel-magyar irodalomtusa (2. nap, Litera.hu)

Szekeres Nikoletta: Csak szavakat (3. nap, Litera.hu)

Bajtai András: Moha és OZMO (4. nap, Litera.hu)

Csepregi János, Szőllőssy Balázs: A túlélők bűntudata (5. nap, Litera.hu)

Ayhan Gökhan: FISZ tábori napló (1-4. nap, Bárka Online)

Koscsák Balázs: A beszédképtelenség ellenpontjai (Kulter.hu)

Koscsák Balázs: Az írás erotikája valamint egy titkosügynök (1-2. nap, Kulter.hu)

Szarka Károly: Az egyes számú faház és az első este (1. nap, Prae.hu)

Szarka Károly: Abszurdisztánban és Visegrádon a helyzet változatlan (2. nap, Prae.hu)

Szarka Károly: Vajon mire gondolhatott a szakács? (3. nap, Prae.hu)

Szarka Károly: Tolnai Ottó mohái és a beszámolóírás nehézségei (4. nap, Prae.hu)

Káldy Sára: A komptól az éjszakáig (1. nap, Tiszatáj Online)

Káldy Sára: “Azt hiszem, ez jó volt” (2. nap, Tiszatáj Online)

Káldy Sára: “És benned hány könyv van?” (3. nap, Tiszatáj Online)

Irodalmi Jelen Titkos Tudósítója (Irodalmi Jelen)

Papp Sándor Zsigmond: A talpnyalás iróniája (Népszabadság)

rKissNelli: Így biztos nem lesz belőlünk író (Magyar Nemzet)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s