A fantasy-irodalomtörténeti anyag módszertanáról

Az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy az egyik következő könyv, amit meg akarok írni, A modern fantasy-irodalom rövid története (1814–2014). Ez persze munkacím, és az első két-három fejezet alapján nem is kizárólag a fantasy irodalomtörténetéből szemezget, hanem beszédmódjairól, alzsánereiről, fogadtatásáról, hatásairól – nem túl mélyen, de nem is felületesen, nagyjából 2-300 oldalas könyvet célzok meg. A mű ennyiben hasonlít csak A Short History of Fantasy és a Cambridge Companion to Fantasy Literature kötetekre, egyébként magyar vonatkozásokban, frissebb trendekben és sok apró eltérésben (többek között a hivatkozási anyagban) fog eltérni.

DragonSketch

1. A könyv koncepciójáról

 Jelenleg tizennégy fejezetre van osztva a könyv, amelyek bemutatják:

– A fantasy témáit, távlatait
– A fantasy eredetét, forrásait, rövid kitéréssel a hőseposzokra, a mitológiákra, a folklórra, a lovagregényekre és a gótikus irodalomra (ugyanakkor azt is vizsgálom, milyen alternatív hatásokkal is dolgoznak az írók)
– A német romantikából leágazó varázsmesei irodalmat, majd az első fantasy-ket (az 1814-es Az arany virágcserép-től E. R. Eddisonig)
– A fantasy magazinkultúráját és népszerűségi növekedését (Lovecraft, Howard, Vance, stb.)
– A fantasy világsikerét (Tolkien, Dungeons & Dragons és derivatíváik)
– A fantasy ellenforradalmát (újhullám, New Weird, dark fantasy, gyakorlatilag az anti-Tolkien gárda)
– A fantasy jelenét és jövőjét (Hobb, Martin, 2000 után megjelent fiatal szerzők)
– A fantasy médiumait (film, képregény, videojáték, szerepjáték)

A maradék függelék, amely a szakirodalmat és egyéb hasznos dolgokat szed össze.

A könyv célja: segíteni a fantasy leendő olvasóit, íróit, szerkesztőit, hogy áttekinthető képet kapjanak a zsáner evolúciójáról, az írók egymásra hatásáról, és gyakorlatilag a kronológiáról. Az olvasó a könyv végén tudni fogja, mit talál meg Magyarországon 2014-ig bezárólag és mit nem. Az olvasó azt is nagyjából tudni fogja, hogy melyik író miért „fontos”, és hogy a saját ízlésének megfelelő művekhez még mit kereshet (a kísértettörténetekről lehet, hogy csak két bekezdés van, de be van oda fúrva az összes fontos író neve). A könyv célja továbbá a fantasy megismertetése azokkal, akiknek még semmi közük hozzá, de azért ránéznének, mi ez a felhajtás.

A könyv anyaga nem fejből / Wikipediáról eredő felületes ismeretterjesztés, igyekszem a tudományos igényesség felé billenteni a mérleget idézetekkel, hivatkozásokkal, ahol a szubjektív hozzáállásom háttérbe szorul, persze nem tűnik el teljesen. Jelenleg a magyar irodalomtörténetben használatos és elfogadott hivatkozási szabványt használom.

2. A feladat zűrzavarosságáról

Amikor Ramsey Campbellről, egy Magyarországon egyáltalán nem ismert horrorszerzőről írtam le a tízedik sort, felnéztem, és arra gondoltam: jó ég, mi a fenét csinálok? Ez persze az egész munkára leosztható, minthogy a fantasy annyira szétágazó témakör, hogy nem az a lehetetlen, hogy összeszedjek mindent, hanem megállni, hogy ne írjak mindenről. Mert nem feltétlenül kell. Lovecraft természetesen megkerülhetetlen, de holdudvara, avagy a teljes Weird Tales-bagázs már-már kibogozhatatlan feladat (ki kire hatott), vagy éppen a fantasy tolkieni iskolája (ami egészen máig tart) hol tért le az ösvényről és hol fonta össze magát önmagával, és fojtotta meg önmagát. Atyaég.

3. A forrásanyagokról

Az ember azt hinné, hogy a magyar nyelvű szakirodalom (mármint a ténylegesen hivatkozható, nem ismeretterjesztő cikk-jellegű anyag) meglehetősen vérszegény, de némi könyvtárosi leleményességgel azért össze lehet szedni néhány érdekes dolgot.

Mindazonáltal, rettenetesen sajnálom, de a szakirodalom nagy része angol nyelvű, és ez nem is nagyon fog változni egyhamar. Lefordítani nem fogja senki a Rhetorics of Fantasy-t, de megrendelni se nagyon (nem kettő, nem három, nem négy, de nem is ötezer mátyás), és ez csak egy. Nagy mázlim, hogy a Scribd létezik, ahol elég sok általam áhított könyv megvan teljes terjedelmében, és néhány irgalmatlan S. T. Joshi- és Ursula K. Le Guin-féle ritka tanulmányt is le tudtam vadászni. De volt pár könyv, amit (nincs mese) meg kellett vennem, itt körültekintően sikerült néhány jó akcióba és figyelmetlen eBay-árusba belebotlanom, szóval thankee, sai.

Ami az online anyagokat illeti, mindig megpróbálom megtalálni a nyomtatott eredeti forrást, és arra hivatkozni (Moorcock egyik tanulmánya, az Epic Pooh olvasható ugyan online, de máig forgalomban van a tanulmánykötet, amiben szerepel. Le Guin felrakja az esszéit a honlapjára, neki viszont rengeteg fantasztikus esszékötete van forgalmon kívül.)

4. Az autopszia elvéről

A másik mázlim, hogy egy olyan könyvtárban dolgozom, ahol igen kevés kivétellel minden magyarul megjelent könyv megvan. Sokszor természetesen elég a katalógust akár otthonról bogarászni, melyik szerzőnek jelent meg magyar műve (persze a Moly.hu-n is végigfutok a szerzőkön), de ha kell, bármibe bele tudok nézni, és bele is kell néznem mindenbe.

Ennek egyik oka, hogy a magyar szerkesztők, fordítók előszavai nem egyszer jó hivatkozási anyagnak bizonyulnak, ha másért nem is, a magyar nézőpontot jól képviselik.

A másik ok, hogy ha én huszonhét évesen írok a fantasy teljes virágoskertjéről, ésszerű elfogadni a tényt, hogy nem tudok mindent elolvasni. De ha előszavakat, egy-két oldalt, fülszöveget meg tudok nézni, már beljebb vagyok.

Az olvasottságom tudományos szempontból persze némiképp irreleváns – az olyan típusú mondatok, hogy „az Edda hatott Tolkien műveire”, idézve egy levelet és rámutatva a nevek hasonlóságára, már igazolt és igaz: nem kell ehhez egyiket sem olvasni.

Mielőtt ezzel kiverem a biztosítékot, megnyugtatok mindenkit: régóta fantasy-olvasó vagyok, és már jó tíz éve nem csak a műveket, hanem a művekről szóló tanulmányokat, az egyes szerzők műhelytitkait, naplóit, tanulmányait, blogbejegyzéseit is értő figyelemmel olvasgatom.

Ami tényleg irreleváns, az az ízlésem. Az irodalomelméleti filozófiám egyszerű: minden megírt könyv számít. Mindenről persze nem írhat az ember, de egy átfogó anyag a fantasy-ről, 2-300 oldalban? Azt hiszem, megoldható.

Az első fejezet itt olvasható: 1. rész | 2. rész | 3. rész | 4. rész
A második fejezet itt olvasható: 1. rész | 2. rész | 3. rész

Advertisements

One thought on “A fantasy-irodalomtörténeti anyag módszertanáról

  1. Visszajelzés: Egy antológia, két dedikálás, et cetera | Farkas Balázs honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s