Tulajdonképpen mindenről Tolkien tehet

Nem is olyan régen Kánai András feltette nekem a kérdést: ha ilyen közeli a kapcsolatom a fantasztikummal, miért nem azt írok? Nézzenek oda: egy teljesen jó kérdés. Bonyolult is, de csak első látásra. Ma egy kicsit részletesebben, nyíltabban beszélek erről.

A kérdés előéletéről annyit kell tudni, hogy évek óta telítem az SFmag és újabban a Fantazmo oldalát olyan írásokkal, amik majdhogynem kizárólag fantasztikus irodalommal foglalkoztak; az első könyvem és újabb rövidprózáim viszont nem közelítik a tematikát. Leszögezném, hogy a kapcsolatom nem csak a fantasztikummal, hanem az irodalommal és a kultúra egyéb ágazataival is közeli, ugyanakkor meglehetősen komplikált.

Legalábbis, nem igazán vagyok hajlandó észrevenni az olvasói ízlések, irodalomkritikai nézetek és kánonok skatulyáit, és ebben a szintézisben soha nem bírom megérteni, hogy mi is igazán az az elméletben létező határvonal-rendszer, ami alapján az emberek egyáltalán felállítják a “minőség kontra tematika” vitáinak pilléreit. A legelterjedtebb kiindulási pont, hogy a zsánerirodalom szükségszerűen alacsonyabb rendű, mint a “hagyományos szép-“, és ennél fogva nem kell vele komolyan foglalkozni. És persze vice versa, egy állami díjas szépíró ne próbáljon meg fantasyt írni, mert kiakad a steampunk barométer.

Persze, akárhányszor állást akarok foglalni ezzel kapcsolatban, nem tudom, hol kezdjem. Nem tudok azonosulni egyetlen oldallal sem, nem vagyok elkötelezett rajongó, se elhivatott esztéta, talán valahol félúton bolyongok. Egyszerűen elolvasom a könyveket, mert megírták őket. Ranganathan törvénye ez: minden könyv szól valakihez. Továbbgondolva: minden könyvet az erőfeszítés és írói képesség legváltozatosabb szintjein írták meg. Ennél fogva mind a zsánerirodalomban, mind a lírában egyenlő arányban lesznek rossz művek.

Rengeteg a rossz fantasztikum, pláne itthon. De rengeteg a rossz kortárs is. És ahogy a díjnyertes szépíróink képesek színvonalasat nyújtani, úgy semmi akadálya nincs annak, hogy ugyanezt a fantasztikum területén nyújtsa valaki. Persze, ez az egész valójában (a többi kortárs ágazathoz hasonlóan) egy kicsit hátrébb van Magyarországon, mint az olyan nyelvterületeken, ahol több olvasóhoz jut el a szigorúbb kiadási folyamatokon átszűrt irodalom, és nem mellesleg olyan életszínvonalú területeken, ahol a vegyes olvasás nem akkora luxus, mint itthon.

Mert valljuk be, néha egy kicsit az.

Minden zsáner közül hozzám a fantasy áll a legközelebb, erről részben (furcsamód) Verne, részben az ókori mitológia, de legfőképpen Tolkien tehet. Azt a teljesítményt viszont, amit Tolkien elért, nem igazán lehet irodalmi mércével mérni, és ennél fogva nem tehetjük meg mintának sem, merre kellene a magyar fantasynek elindulnia – ez az egyik probléma, amelybe ütközöm, ha arra gondolok, milyen lehetne a jó magyar fantasy. Persze, nekem ebbe nincs igazán beleszólásom azon felül, hogy én mit szeretnék alkotni. És Tolkien talán nem is a fantasy szempontjából érdekel engem, inkább életművének transzcendens jelenléte, filológiája és alkotói szándékának őszintesége nyűgöz le – nem íróként, hanem emberként, és éppen ezért furcsának tartom Tolkien adaptációit, de leginkább Tolkien utánzóit, márpedig a fantasy-irodalom nagy hányada (főleg a rosszabbik hányada) akarva-akaratlanul Tolkien-utánzatként kezdte életét.

A lényeg, hogy jó fantasy (akár: jó irodalom) nem fog születni egyoldalú olvasásból. A fantasy egy olyan vászon, amelyre bármit festhetünk. Itt nincsenek elvárások, bár akadhatnak szabályok, de ezeket a szabályokat nem ismert világunk, hanem az alkotás során felfedezett világunk diktálja, amelyhez a szerzőnek tartania kell magát. A nyilvánvaló deus ex machina éppen olyan zavaró a fantasztikumban, mint bármilyen más műben. A fantasy nem jelent egyet azzal, hogy bármi megtörténhet.

Amit el akarok mondani ezzel, hogy én szeretnék egy nap jó fantasyt írni, nem iszkoltam el a feladat elől, és tulajdonképpen semmi disszonancia nincs abban, hogy borzasztó sok fantasztikumot olvasok (és írok róluk szerzetesi alázattal), miközben egy olyan könyvvel indítom írói életművemet, amelynek ugyan valóságábrázolása torzított, de egyáltalán nem spekulatív. Ahogy az se lesz túl nagy disszonancia, ha elkezdem pótolni a magyar irodalom nagyjait, miközben légi kalózok víz alatti városáról írok jó hosszan. Amit el kell mondanom, ugyanis, azzal a formával és zsánerrel fogom elmondani, ami a leginkább passzol hozzá, és ha eljön az idő, nem leszek válogatós, ahogy az olvasás területén sem vagyok az.

Tolkien-ra visszatérve: furcsa a viszonyom hozzá. Irodalmi szempontból nem inspirál, nem érzem azt, hogy regényírói minősége miatt olvasom, de évről évre egyre jobban foglalkoztat a világa. Elhatárolódva a filmek körüli népszerűségi versengéstől, egyszerűen elkezdek hinni Középföldében, és úgy lapozgatom ezeket a könyveket, mintha az egész rituálénak vallási jelentősége lenne. Talán elégedettséggel tölt el egy ennyire gazdag utóéletű mű tanulmányozása (ezzel persze nem vagyok egyedül), de nem irodalmi szempontból, hanem valahogy úgy, mint amikor egy bélyeggyűjtő rendezgeti ritka szerzeményeit. Valamiért Tolkien életművének van olyan textúrája, ami azt sugallja: az alkotó hitt benne, és ez a hit átszáll az olvasóra is. Azt hiszem, Verne is hitt a világ fantasztikumában, ezért szerettem meg a sosem-volt földrajzát.

A jó irodalom őszinte, de a jó fantasyhez nem elég őszintének lenni: itt egy világot kell felépíteni. Meg is kell tanulni hinni ebben a világban. De főleg szereplőiben. És ez valahogy több időt, több tapasztalatot igényel. Akik azt kérdezik: mi az érték és relevancia egy kitalált világ kitalált eseményeiben (főleg, ha azok szórakoztató szándékkal íródtak), valószínűleg nem hajlandóak felismerni az ókori mitológiák (vagy akár a Tolsztoj-, Balzac-művek) mögötti szándékot sem. Egyszerűen elképzelik, hogy egyik mű fontosabb, mint a másik, és én dicsérem a képzelőerejüket. Hatékonyabb fantáziavilágot hoztak létre, mint Tolkien, mert még mindig érvényesnek tűnik az emberek fejében.

Nos, nekem még nincs ilyen képzelőerőm, de amint lesz, megírom azt a vagány magyar fantasyt, amire szükség van. Csak legyen hozzá elég hitem.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s