Közöny

Eltelt néhány hónap a legutóbbi bejegyzésem óta – igaz, volt néhány próbálkozásom bizonyos időközönként. Ezek a próbálkozások három bekezdésig jutottak, máig ott állnak befejezetlenül a draftok között. Látható, hogy kapcsolatom a blogolással jóindulattal is csak kiégettnek nevezhető. Ennek több oka is van; az egyik az énblogolás relatív értelmetlensége (vagy túl sok dolog történik a magánéletemben, vagy semmi), a másik pedig az élménybeszámolók és recenziók átcsoportosítása különféle, más által szerkesztett és több olvasót vonzó médiumokhoz (ez utóbbi egy pozitív dolog). Az sem segít, hogy nem csak IRL, hanem már online is egyre inkább az elkerülő személyiségzavar egyre több tünetét mutatom – és a WordPress dolgaitól is néha ki tudok akadni.

Szóval, lessünk át a ló inennső oldalára.

1. Irodalom

Szóval, valamikor július végén / augusztus elején ránéztem az NKA oldalára, és láttam, hogy a Fiatal Írók Szövetségének végre megítélték a pénzt, hogy kiadhassák nem túl vastag, de nem is túl vékony kötetemet. A gond az, hogy amikor a héten az egyik szerkesztő felhívott, hogy ideje nekiállni a szerkesztésnek, nem kevés szorongással gondoltam arra, hogy mennyire nem vagyok elégedett az anyaggal, legalábbis úgy 40%-ával. Remélem, két szerkesztővel azért mégsem lesz olyan fájdalmas harc, mint azt képzelem, de már a szerkesztés gondolatától is fáradtnak érzem magam. Annál is inkább, mert már a következő kötete(i)mre szeretnék koncentrálni, minél előbb.

Ezekről lassan már babonából és seggszájból sem kívánok beszélni, de megerősíthetem az aktivitás létezését. Bár a blogoszférából és a valóságból teljesen kivonultam az utóbbi időkben, irodalmi tevékenységem legalább őrlángon még tartja a frontot. Erről egyelőre ennyit.

Visszatérve a kötetre, bizakodó vagyok, hogy még idén megjelenik, és addig összeszedem magam annyira, hogy kiálljak emberek elé, legalább promóciók és a bemutatkozás erejéig. Erről szintén elég ennyi.

2. Munka

Májusban felvettek a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárba. Mivel augusztus közepére sem tessékeltek ki az ajtón, azaz per definitionem határozatlan ideig meghosszabbítottak, ez most remélhetőleg egy stabil állásnak tekinthető, amit nagyrészt szeretek is, mert elég változatos kihívások és lehetőségek elé állít. Az intézmény szakkönyvtár és közkönyvtár, tehát itt végre szépirodalmat is forgatnak, ráadásul kifejezetten bátorítanak különféle tudományos, fél-tudományos és akár egyáltalán nem tudományos anyagok létrehozására is. És ha másban nem is, ebben igazán otthon érzem magam.

Az anyagok létrehozásában.

3. Élet

Többnyire nincsenek jó hírek. Illetve, talán érik egy. Erről később.

Rosszabb oldalról: nemrég közölték velem, hogy apám meghalt. Szóval, mit tudom én. Utoljára egy évtizede láttam. Vagy több. Ez egy történet vége, de nem egy jó történeté, így hát nem tudom, mi a megfelelő reakció. Marad a közöny. A legrosszabb ebben, hogy a családom ottani felével nem is beszéltem erről.

Másról se nagyon egy ideje. Amennyi embert megismertem az utóbbi fél évtizedben, legalább háromszor annyitól távolodtam el. Szóval, mi ebben a meglepetés. Nyitni akarok mások felé, de nem bírok. Egyre kevésbé. Egyre beljebb húzódok. Csaknem eltűnök. Egyszerűen… nem megy.

4. Változás

De általában sosem szerettem a nyarat, én őszi virág vagyok. Ha a hagyomány ritmusa felveszi a szívem ritmusát, még lehet ez egy jó év is. Elmegy-év. Akárhogy is, a tizenhármas számmal, bármennyit barátkoztam,

sosem kedvelt meg igazán.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s