Jobb híján, röviden

Röviden. Mert mostanában szószátyárként ültem ide, majd buktam el a harmadik oldal közepe táján, s jöttem rá saját szószátyárságom hiábavalóságára.

1. Irodalom

Február-március hónapokban elment a kedvem az írástól és az olvasástól. Ennek okairól oldalakat írhatnék, majd egyszer fogok is. Vagy már írtam, de még nem tettem közzé, uh-hi-ha-ha. Furcsa szorongás lesz úrrá rajtam, ha az irodalomra gondolok. Egy kicsit elmozdultam a tényirodalom felé, ami segít, de nem sokat.

Félreértések elkerülése végett: rendszeresen írok és olvasok továbbra is; csak az eufória nélkül.

2. Videojáték

Az egyetlen ésszerű dolog amit tehetek azzal, hogy eljátszottam tinédzserkorom nagy hányadát, hogy a műfaj szakértője leszek, ráadásul akadémiai szinten. Minthogy itt van, létezik, de sokan szégyellnek komolyan beszélni a médiumról, talán sokaknak furcsának tűnik. A lényeg, hogy amikor meglátok egy olyan irdatlan és komoly tanulmánykötetet, mint a Springer-féle Computer Games and New Media Cultures, rá kell döbbennem, hogy a magyar kultúra és oktatás sehol nincs ezen a területen. Pedig fontos, fontosabb, mint hinnénk. Most tehát részmunkaidővel összekötött kapcsolatépítési tevékenységben vagyok a területen (nem fejtem ki), és doktori tézis felé mutató kutatásba kezdek.

3. Köz- és magánélet

Általános rosszkedvemet a stabil, teljes munkaidejű állás hiánya, számomra fontos emberek eltávolodása, a saját missziómmal kapcsolatos mindenható bizonytalanság, és egyéb tényezők fűszerezik. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz az életemben olyan néhány óra, amikor nem tudok magammal mit csinálni, és mégis. Van olyan nap, hogy órákig szorongok azon, amit elkezdenék, de nem tudom elkezdeni. Tudja tököm, mi van velem. Szőlőcukor kell ide, egy kamionnal. Meg emberekkel se szeretek találkozni. Ez van. Egyelőre.

4. Eredményesség

Oké; az első novella, amit idén írtam, az a Szászálátka, el lehet olvasni. Ezt… nem fogjátok értékelni, de messze a legőszintébb írás, amit írtam mostanában, és a leginkább kifejezi azt, amiért írok és olvasok. Olvasók felé nyitás szempontjából valószínűleg totális katasztrófa, de felszabadító és jó érzés volt létrehozni. Minden tiltakozó szerkesztői hangot elküldtem a francba, miközben írtam. Aztán, harmadik lettem egy filmtörténeti pályázaton, tanulmányomban szárazon és röviden Maurice Pialat filmjeiről írtam. Akkor készült, amikor az utolsó hónapot töltöttem a munkahelyemen, és előtte évben talán egy filmjét, ha ismertem, szóval minden kritika, amit a Filmszem szerkesztői rámértek, jogos. Aztán, sikerült egy viszonylag komoly hangvételű háromrészes tanulmányt írnom, melynek címe: Tekintélyuralmi rendszerek és disztópiák ábrázolása videojátékokban (1. rész | 2. rész | 3. rész). Egyelőre ennyi figyelemreméltó dolgot produkáltam,

5. Jövő időben

Ahogy megszoktuk, terveim mennyisége hatványfaktoriálisokkal nagyobb, mint az értük megtett munka összessége, és nem csak írásról meg et cetera beszélek, hanem úgy az életről, meg minden. Reméljek? Kérlek.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s