Lezártam a három hét gyakorlatot a DFMK-ban, és elintéztem, hogy megjelenjen egy cikkem a Zalai Könyvtári Levelező következő számában. Szóval nem fikció, de azért publikáció. Dagadjon a bibliográfiám, mint egy vitorla. A cikk arról szól, hogyan lehetne a tinédzsereket becsalogatni a könyvtárakba, elég terjedelmesen értekeztem a fiatalok érdeklődéséről, ízléséről és lelkivilágáról. A címe roppant zseniális: “A könyvtár és a tinédzserek”, nem jutott eszembe semmi frappáns, így legalább rímel a “Gergő és az álomfogók”-ra, esetleg az “Emil és a detektívek”-re, szóval… ja. Legközelebb majd jobban megy.
Irodalom terén annyira nem nagy a pangás, mint látszik. Olvasásban Asimov-csömör tapasztalható, az Űrvadász-sorozata gyalázatosan igénytelen, de már végigszenvedem, ha eddig eljutottam; valamint kivettem nyárra Kerouac: Úton és Pynchon: Súlyszivárvány című klasszikusokat, hadd tetszelegjek a magasabbnál magas irodalom selyemköntöseiben, hogy aztán végképp kiábránduljak mindenből. Írás terén meg nem mondok semmit még mindig. Rendszeresen írok, mostanában többet, mint amennyit szoktam, de legyen elég ennyi. A könyvtárban töltött idő kicsit kimerített, de a következő napokban már kipihenten és teljesen az írásra tudok koncentrálni.
