Idő és szerelem

Gonosz, alattomos dolgok történtek velem az utóbbi napokban. Essünk hát túl rajta.

Nincs többé barátnőm. Egy hosszú-hosszú párkapcsolat ért véget. Több mint öt év.  Tombolt, virágzott, igazi volt. Minden pillanata történelmi. Furcsa, kibogarászhatatlan emlékfigurái időnként kitöltik a teret is, fájdalomként szivárognak át a múlt sebein, nincs orvosság. Mit lehet tenni? Tűz és víz voltunk. Hatalmas ígéretek alfájától a borzasztó felismerések ómegájáig minden megtörtént. Többet éltünk fiatal fejjel, mint amennyit mások a korszakok botjára támaszkodva mesélnek. Nem események, hanem érzések és vágyak gazdagsága jellemezte ezt az életet. És talán a hit. Hittünk egymásban. Végül mindez megfakult, eltűnt; lemerült, mint egy ceruzaelem. Jobb így? Jobb. Könnyebb? Soha. Hogy érzem magam? Mint egy vízzel teli fürdőkád, amelyből hirtelen kihúzták a dugót. Elfolyik minden, amiért léteztem. Hát leány legyen a talpán, aki kiskanalat ragad, és nekiáll visszamerni azt a vizet. Minden rendben. Továbbléptem. Csak azóta minden tettem megkérdőjelezhető.

Beszéljünk másról. Ha már a hatodik évben elromlottak a dolgok a szerelemben, elromlottak a fikcióban is. Csalódtam a Lost hatodik évadjában, legfőképpen a befejező részben. Úgy érzem, átvertek. Elvarratlan szálak maradtak, giccses vallási feloldozás jutott csak a szereplőknek. Csehov puskái csütörtököt mondtak. Nagyjából az összes. Felvetették az időutazást, mitológiai mélységet adtak a sorozatnak, mindkettő elegendő üzemanyag lett volna, hogy a történet furcsaságait magyarázzák és egységessé varázsolják. Egyikkel se éltek. Nem derült ki semmi. Ezennel kedvenc sorozatommá a Doctor Who-t nevezem ki.

Ma van az évfordulója, hogy megírtam az első regényemet. Nem fejeztem be azóta másikat. Azon kevesek, akik érdeklődnek, hogy mi van velem irodalmi szempontból (az a 2-3 spambot naponta), elborzasztom őket: nem csinálok az égvilágon semmit. Majd összeszedem magam. Kell még talán egy-két hét, addig is inkább csak olvasgatok, jól esik. Updike-maratont tartok. Nyáron itt a blogon valószínűleg nagy uborkaszezon lesz – hagymás tejföllel ráadásul, hozzatok Gyros-fűszerben megforgatott banánszeleteket is. A banán jó, mindig vigyetek banánt a buliba. Hátralépek, be az árnyékokba. Azt hiszem, körbejárom Külföldiát. Akkor majd úgyis lesz mit mesélnem.

Allons-y!

Reklámok

4 thoughts on “Idő és szerelem

  1. Nita

    Megértelek, nekem is öt év után ért véget év elején a kapcsolatom. Sok idő lesz, míg feldolgozod, de hinned kell benne, hogy az élet nélküle is újra szép lesz. Én szurkolok neked.

  2. Kadmon

    Legalább felszabadul egy csomó időd, amit eddig a barátnőddel töltöttél 🙂
    Néha én is tartok pár év pihenőt két írás között, lehet, hogy neked is jót tesz majd egy kis kikapcsolódás. A Dr Who meg jó hosszú sorozat, legalább lesz mivel kitöltened a napjaidat.

  3. Kóczy

    A szerelemről én vajmi keveset tudok, úgyhogy abba a témába inkább nem is megyek bele.

    A Lost 6. Évad nagyon sok embert megosztott, nekem viszont nem volt gondom, sem magával az évaddal, sem a lezárással. A Lost igazából mindig is a különböző karakterekről szólt elsősorban, így is zárták le a sztorit. Minden más csak “körítés” volt úgymond. Persze maradtak így is kérdőjelek. nem mondom, hogy nem bírtam volna elviselni egy-két magyarázatot plusszban, de ez van. Olyan magyarázatot úgy sem tudtak volna adni, ami mindenkinek tetszik.

    A Doctor Who-t én is nagyon szeretem. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s