Gargoyle

Ne aggódjatok, a címnek semmi köze nincs a bejegyzéshez – azon is csodálkozom, hogy egyáltalán rászántam magam arra, hogy írjak ide valamit, nem hogy még értelmes címet is adjak neki. Legalább annyi jelzésértéke van, hogy fárasztónak tartom a valóságot, és egyre inkább kitalált, mesés világok felé húz a szívem. El is kezdtem olvasni Zelazny sorozatát, az Amber-ciklust, amely csak fokozta a vágyamat. Olyan, mint egy impresszionista festmény, mutat hangulatos, varázslatos elemeket, de túl gyorsan elszáguld, nincs idő megízlelni, az események pörögnek, pörögnek és soha nem állnak meg. De megkívántam az alkotást is, szóval elővakartam halott ötleteimet, régi jegyzeteimet, összeférceltem őket, és abba az illúzióba ringattam tenmagam, hogy akár ki is hozhatnék ezekből valamit.

De mi szükséges a fantasy-hez? Nyilván egy csipetnyi mágia, de ami érdekesnek hangzik elsőre, hatalmas buktatója lehet később a regénynek (ja, ne is mondjátok, egyszerűen nem bírok leakadni arról a mániámról, hogy nekem márpedig regényeket kell írnom, a novellák időszakát ezennel rituálisan tökönszúrom egy kétkezes pallossal). Hogy mik ezek a buktatók? Hanna és Nihil erről szebben el tudtak filozofálni, hadd ne koptassam rút, fallikus csőrömet a témában. Ezekhez még hozzávettem a nagy fantasy-kliségyűjteményeket, hogy tisztázzam magamban, mit nem akarok írni (szart nem akarok írni, teljesen nyilvánvaló), aztán megpróbáltam a régi ötleteknek új perspektívát adni, hogy lássam, hovatovább a hányadán álló mi a csuda.

Szóval kell mágia, és úgy vélem, jól jönne a kaland is. Nem vagyok vevő az intrikákra és a háborúra, jobban szeretem a szarházi tolvajokat, a megoldandó problémákat, elérendő úticélokat, begyűjtendő kincsmennyiséget (és tapasztalati pontokat), szóval régi vágású, de lehetőleg nem túl sablonos, könnyed olvasmányt szeretnék írni. Jelzem előre, ez nem Borisz és Róka kalandja, ők ráérnek. Mondhatni, ez lenne a nagy fába vágandó fejszém köszörűje, egy amolyan gyakorlóregény az ő kalandjuk előtt. Röhögjetek ki, de még egy évem van egyetemistaként, viszonylag elfogadható mennyiségű szabad idővel, érdemes lehet most ilyenekkel szöszölni. Ha pedig olvasható, nem pedig megmosolyogtató az eredmény, akkor meg is érte a fáradságot, nem igaz? Ez is benne van a pakliban, a pokolba is.

A puding próbája, hogy megáll-e benne a kanál, szóval belevágok, keményen, meglátom, hogy a kitűzött célokat teljesíteni tudom-e, és hogy az átgondolandó dolgokat át tudom gondolni… -e. Színtiszta menedzsment, ahol a képzelőerő az üzemanyag. Nekiállok egy fantasyregénynek, amiről két hónap múlva jön a bejegyzés, hogy semmi sem lesz belőle, de egy alternatív valóságban befejezem, elolvassák, tetszik nekik, kiadják és fuck yea’. Valahol a két lehetőség között pedig ott a bizonyosság, hogy ezúttal is sokat fogok tanulni az írásról. Ez meg kábé a legfontosabb most.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s