Álmatlanul forgolódok mostanság, ötleteim vannak és leírnám őket, másnap már rosszak. Jelentkeztem egy álláshirdetésre, nem válaszoltak még, írtam a Pannon Tükörnek, talán válaszolnak, küldtem egy novellát a Somogy folyóirat pályázatára, még dicséretet se kaptam. Kút és inga. Még az is szar, amit olvasok (Salinger, ha már így 45 év tétlenség után lelépett). A blog igenis publikus önsiratófal. Látod. Mennyivel jobb. Mondom ezt éjfélkor, magyarul megint nem alszok.

De legalább ettem sok csokit, meg néztem a jó kis Lost hatodik évadjának nyitányát, ami olyan montumentális mitológiai sci-fi, hogy az kész. Érdekes, hogy sokan mondják, hogy “mivé lett a sorozat”, meg hogy “milyen irányba vitték el”, de ők nyilvánvalóan nem is nézik a sorozatot, mert olyan utalások vannak már az első évadokban ezekre a háttérben zajló eseményekre, hogy az ihaj. A cseppenként adagolt fantasztikum és még kisebb cseppekben adagolt válaszok szépen összefűzhető, eposzi méretű mozaiktáblát építenek fel, és mivel ez az utolsó évad, közeleg a végjáték, a nagy válaszok. Nagyon inspiráló.

Hát ennyi, fecsegtem. Legközelebb talán beszámolok valamiről. Jó lenne. Terméketlen egy hetem volt, ideje ennek megváltoznia.