Allomancia és morál

Olvastam. Meglehetősen sokat, de nem sokfélét, és ami meglepő, hogy végre angol nyelven sem különösebb kihívás több ezer oldalt magam mögé utasítani. Szóval következzék néhány könyvélmény, röviden, de nem két szóban.

Brandon Sanderson: Mistborn I-III.

Magyarországon is kapható a Ködszerzet első része, a Végső Birodalom (két kötetbe szétszedve), és elvileg előkészületben a második is. De ha már az Elantrist angolul olvastam, úgy gondoltam, ez a kétezer oldalnyi trilógia is megérdemli. Rengeteget mesélhetnék az erényeiről, de csak annyit mondok, hogy nagyon fontos mű. Klasszikus hős-fantasy az alapja, de minden más kiforgatott és újragondolt; természettudományosan közelíti meg a mágiát, rendszerbe foglalja, követelményei vannak, és nem mindenható. A cselekmény romantikus, kalandos, pozitív és bölcs, ezzel a hatalmas politikai játszmák és a még hatalmasabb mitológiai / tudományos magyarázatok nehézségét kiválóan oldja. A szereplők előre néznek, a jó célért küzdenek, de olykor tévednek és elbuknak. Izgalmas, fordulatos, átgondolt és teljesen hihető, nagyszabású fantasy, mindenkinek tudom ajánlani. Azoknak nem, akik szerint az összes főszereplő legyen seggfej, mert az mennyire dark. Ők kerüljék.

Lázár Ervin: A fehér tigris

Szintén egy pozitív értékeket propagáló mű, amely egy szimbolikus fantasy-elemre épül. Makos Gábor egyszerű, átlagos ember, és egy átlagon felüli ajándékot kap az élettől. Egy fehér tigris követi őt, minden kívánságát teljesíti. A tigris elpusztíthatatlan. Jól ismert téma, hogy a hatalom felelősséggel jár, de itt súlyos tragédia felé tart minden mozzanat. Lehetetlen ezzel a hatalommal nem visszaélni, mert az emberek szinte kiprovokálják. Az egyetlen, apró hibája ennek a regénynek, hogy ugyan hitelesen festi meg a főszereplő “megfeketedését”, mellette igen kimondóan elítéli nagyságát és viselkedését, a mellékszereplőket pedig sajnáltatja. Nem kellett volna szerintem ez a szerzői beavatkozás, mert megrázóbb lehetett volna, de amúgy nagyszerű olvasmány, tanulságos és szívszorítóan szép. Ugye nem kell nekünk a torkunkon kész áligazságokat lenyomó Coelho, amikor itt van egy tisztelhető igazi mestermű, amely ráébreszt hibáinkra, nem pedig rámutat.

Esterházy Péter: Kis magyar pornográfia

Nem ez az első találkozásom vele. Bárkinek megadom a lehetőséget, hogy itt kommentben kifejtse nekem (szép, kerek, egész magyar mondatokban), hogy mi a jó francot esznek Esterházy művein? De most komolyan. Valahol a szavak őrületes-fergeteges érthetetlensége mögött van valamiféle történet, ami még tetszene is, de az egész áldozatul esik ennek a nem is tudom, miféle barbárságnak, amit a szavakkal művelt a szerző. Mi ez amúgy? Avantgárd, posztmodern? Kérdem: ez élvezhető bárkinek is? Őszinte leszek… jobban tisztelek ennél egy teljesen átlagos sci-fi kalandregényt, amelyben a szerző szem előtt tartja az olvasói igényeket, összefogja a cselekmény szálait, ügyel a szerkesztői elvekre, tudományos kutatást végez a hitelesség kedvéért, és élvezetes, gondolkodtató, izgalmas írást prezentál. Sok ilyen van, akit szóra sem említenek. Az érzelemből, ösztönből született műveltségi agyrohamokat mégis díjakkal szórják meg, miért van ez?

Reklámok

2 thoughts on “Allomancia és morál

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s